„Tenocstitlan” változatai közötti eltérés

 

[[Hernán Cortés]] [[Mexikó spanyol meghódítása|hadjárata]] Tenocstitlan leigázásával végződött [[1521]]. [[augusztus 13.|augusztus 13-án]]. Az 1519-es első látogatása során őt és társait még isteneknek gondolták a kardot és vaspáncélt nem látott aztékok. Cortést a tollaskígyó azték istenének, [[Ketzalkóatl]]nak vélték, mivel a korabeli azték krónikák 1519-re jósolták az eljövetelét. Cortés élt is ezzel a lehetőséggel, és kihasználta az aztékok hiszékenységét: aranyat és ezüstöt követelt tőlük. Azonban a vendéglátóik és a városi nép kezdte kiismerni a spanyolok valódi szándékát, és fellázadtak ellenük. [[II. Moctezuma azték uralkodó]] a kiabáló tömeg elé kiállva próbálta az alattvalóit lecsillapítani, de mindhiába, és egy feléje dobott kővel halálra sújtották. A feldühödött tömeg még aznap elzavarta a városból fejvesztve menekülő spanyolokat. Cortés és katonái az éjjel, szakadó esőben szöktek meg Tenocstitlánból, de az aztékok tettéért bosszút esküdött.

Visszavonult az alig 200 főből álló spanyol had és szövetséget kötöttek az aztékok régi ellenségével a tlaskalaiakkal. Cortés a Mexikó keleti partjánál megfeneklett hajójából az ágyúkat kiszedette, majd egy új hajót építtetett, melynek darabjait Tenocstitlán alá hordatta, és a várost körülvevő Texcoco sóstó partján összeállíttatta. Az új hajóval elkezdte ágyúzni az aztékok fővárosát, mellyel együtt kezdetét vette egy szörnyű mészárlás. Gyakorlatilag a város minden lakóját megölték, és a spanyolok az újonnan elfoglalt várost az 1521-es ostrom után újraalapították. Ez lett az Új-Spanyolország, vagyis a Mexikói alkirályság székvárosa. A város elfoglalása után a spanyolok megszegve ígéretüket, korábbi indián szövetségeseik ellen fordultak, és azokat is leigázták.