„Hszün-ce” változatai közötti eltérés

Az olyan korábbi művekkel ellentétben, mint például az [[Tao-tö-king|''Út és Erény könyve'']] vagy a ''[[Beszélgetések és mondások]]'' aforisztikus stílusával szemben a 32 fejezetből álló [[Hszün-ce (könyv)|{{kínai|''Xunzi''|''Hszün-ce''}}]] egy racionálisan felépített, érveket és magyarázatokat használó, tematikusan elrendezett esszégyűjtemény, amely a fontosabb fogalmakat részletesen elemezve szisztematikusan tárgyalja.{{refhely|Kósa 2013.|86. o.}}

==Filozófiája==

 

{{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} tanítása számos szempontból jelentősen eltért Menciuszétól, mivel szerinte az ember születésétől fogva hajlamos a rosszra, de szertartásokkal, külső befolyással ezeket az ösztöneit jó irányba lehet terelni. A „rossz” ({{kínai|''e''|''o''}} 惡) kifejezés a velünk született hajlamainkban ({{kínai|''xing''|''hszing''}} 性) potenciálisan jelen lévő önzésre, gyűlölködésre, illetve kapzsiságra való késztetést jelenti, de azt nem, hogy az ember vonzódik a gonosz tettekhez. A kifejezés inkább egyfajta kezdeti erénybeli vakságra, az ember kezdeti durvaságára, civilizálatlanságára utal, melyet tehát a későbbi neveléssel ellensúlyozni lehet. Az ember veleszületett alapvonása {{kínai|Xunzi|Hszün-ce}} szerint inkább az állatokéra hasonlít, és az emberi civilizáció értékeinek tudatos erőfeszítéssel történő interiorizálására csak később kerül sor, éppen ezért nem helyes szabadon engedni eredendő, állatias késztetéseinket.{{refhely|Kósa 2013.|88. o.}}