Pedagógiai[[Pedagógia]]i főiskolát végzett, s diplomája megszerzése után [[irodalomtörténet]]-tanár volt. A megszállás idején részt vett az ellenállási mozgalomban. Már főiskolás korában megkülönböztetett érdeklődéssel fordult a [[francia filmművészet]] felé. Több haladó szellemű filmklubot alapított. Elősorban mint kritikus és esztéta fejtett ki jelentős tevékenységet. A ''Le Parisien Liberé'', a ''L'Écran Francais'', az ''Esprit'' és a ''France Observateur'' számára dolgozott 1950–1958 között. [[Jacques Doniol-Valcroze]]-zal együtt alapítója és szerkesztője volt a ''Cahiers du Cinéma'' című filmfolyóiratnak 1951-től. A [[Új hullám (film)|francia újhullám]] (nouvelle vague) fiatal rendezőinek[[Filmrendező|rendező]]inek szellemi atyja volt. Írásait mélyreható elemző módszer és filozófiai[[filozófia]]i érdeklődés jellemezte. Szemléletére hatást gyakorolt [[Jean-Paul Sartre]], az [[egzisztencializmus]] író-filozófusa, akihez személyes ismeretség is fűzte. Kitűnő stiliszta volt. Megállapításait, eredményeit, következtetéseit igyekezett általánosítani.
