„Meidzsi-restauráció” változatai közötti eltérés

 

A 19. század első felében az amerikaiak, az angolok és az oroszok egymás után küldték expedícióikat a szigetországba, hogy rávegyék a japánokat kikötőik megnyitására. Ám az ország vezetésének túlnyomó többsége ellenezte a külföldiek beengedését. Az amerikai kormány végül úgy döntött, hogy megpróbálja kierőszakolni a kapuk megnyitását. E célból [[Matthew C. Perry]] sorhajókapitány parancsnoksága alatt útnak is indított egy flottát, amely 1853 júliusában futott be a (mai nevén) [[Tokiói-öböl|Tokiói-öbölbe]]. [[Matthew C. Perry|Perry]] itt átadott egy levelet, amelyben az [[Franklin Pierce|Egyesült Államok elnöke]] kereskedelmi kapcsolatok létesítését követelte, majd azzal az ígérettel, hogy a következő év elején visszajön a válaszért, hajóhadával elvonult. A japánokat megrémisztették az amerikai "fekete hajók" méretei és ágyúi, és elámultak a gőzhajókon, amelyek a szél ellenében és tudtak haladni. Fölfogták, hogy a régimódi parti [[Üteg|ütegeik]] nem sokat érnek ellenük, s hogy [[Edo]] (mai nevén Tokió) és a reá vigyázó parti őrhajóállomány teljesen védtelen.

A japán kormányzat két részre szakadt: konzervatívokra, akik a külföldiekkel szembeni ellenállás hívei voltak, és a realistákra, akik belátták, hogy Japánnak nincs más választása, mint hogy meghajoljon az amerikai követelés előtt. Az edói kormány kutyaszorítóba került, amikor 1854 februárjában [[Matthew C. Perry|Perry]] flottája ismét megjelent a [[Tokiói-öböl|Tokiói-öbölben]]. A császári udvar és az egész ország olyan politikát követelt, amelyet a [[Edo-bakufu|Tokugavák kormányzata]] egyszerűen képtelen volt megvalósítani. Az amerikai hajóágyúk fenyegetésével szemben a [[Edo-bakufu|sógunátus]] nem tehetett mást, mint hogy aláírt egy szerződést az Egyesült Államokkal, megnyitva két kikötőt az amerikai hajók előtt, és engedélyt adva bizonyos volumenű, szigorúan szabályzott kereskedelmi forgalomra is. A két kikötő [[Simoda]] és [[Hakodate]] volt. Mindkettő viszonylag távoli és jelentéktelen kikötő volt a japánok számára, de tökéletesen megfeleltek az amerikai hajók kiszolgálására. Engedélyezték azt is, hogy egy amerikai konzul működjék Simodában, s a szerződésben kikötötték, hogy a más nyugati országoknak megadott bármilyen új koncesszió automatikusan megilleti az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokat]] is. Ezt a záradékot abból a szerződési rendszerből vették át , amelyet akkoriban kényszerítettek [[Kína|Kínára]] is.

[[Fájl:JapanHikoneIiNaosuke.jpg|bélyegkép|jobbra|318 × 500| Ii Naoszuke szobra]]