„Nemzeti Casino” változatai közötti eltérés

A Nemzeti Casinonak már alapításától kezdve az volt legfőbb törekvése, hogy saját otthonnal bírjon, mely egyedül és kizárólag az egyesület céljait szolgálja; ez az óhaja csak 1871-ben valósulhatott meg, midőn [[Szapáry Antal]] gróf igazgatói működése alatt palotáját (Kossuth Lajos utca 5. szám) megvásárolta. Eme palota megvételével a kaszinóra nézve egy új korszak vette kezdetét: az egylet tagjainak szükséglete, kényelme, szórakozási eszközei kiváló figyelemben részesültek és a palota az egylet céljaira teljesen átalakíttatott, úgy hogy az európai kontinensen alig volt klub, mely tagjainak annyi kényelmet és szórakoztató eszközt nyujtana, mint a Nemzeti Casino. Termei fejedelmi fénnyel voltak berendezve, olvasótermében 190 hazai és külföldi lap és folyóirat kinálkozott szórakozásul; könyvtára, melyre a kaszinó alapítása óta 170 000 forintnál többet fordított, több mint 30 000 kötetet tartalmazott, köztük számos könyvészeti ritkaságot; könyvtára gyarapítására évenkint átlag 1500 forintot fordított. Az évi tagdíj az 1890-es évek végén 120 forintban volt megállapítva, és ezen felül minden tag fölvételekor egyszer és mindenkorra 200 forint felvételi díjat kellett fizetni. A kaszinó évi bruttó bevétele ekkor átlagban véve meghaladta a 150 000 forintot, mivel összes szükségleteit fedezi, s ha fölöslege volt, hazai kulturális célokra is juttatott belőle.

 

 

1898-ig az intézménynek voltak ún. „foglalkozó tagjai” is, azonban ezt a titulust akkor megszüntették, és a foglalkozó tagok rendes tagokká váltak.

 

1990-ben újjáalakult a Nemzeti Kaszinó.

 

== Jegyzetek ==