„Csoszon történelme” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
74. sor:
Az érdeklődés a nyugati dolgok iránt a korlátozott kapcsolattartás mellett is megvolt, bár kevés számú tudóst vonzott igazán, és csak a 18. századtól kezdett el terjedni. Erre a „mozgalomra” hagyományosan ''[[szohak|{{koreai|seohak|szohak}}]]'' (서학, „nyugati tudomány”), néven hivatkoznak. 1784-ben {{koreai|Yi Seung-hun|I Szunghun}}t (이승훈), aki apját kísérte el diplomáciai kiküldetésére, megkeresztelték Kínában. Ekkor kis létszámban ugyan, de más [[jangban|{{koreai|yangban|jangban}}]] nemesek és [[csungin|közrendűek]] is áttértek. A kereszténység terjedése Koreában világszinten egyedülálló módon történt: papok, hittérítők hiányában a kereszténységgel foglalkozó írásokat tanulányozó értelmiségiek, illetve a Kínában keresztényekkel találkozó diplomaták és kísérőik maguk tértek át a vallásra, gyakran saját magukat keresztelve meg.{{refhely|Seth|227–229. o.}}
A kereszténység terjedését azonban nem nézték jó szemmel Koreában. 1785-ben [[Csongdzso koreai király|{{koreai|Jeongjo|Csongdzso}}]] [[eretnekség]]nek nyilvánította, megtiltották Kínából a könyvek importálását, nehogy keresztény szövegek legyenek köztük. Ennek ellenére 1795-ben megérkezett az országba az első kínai [[Római katolikus egyház|római katolikus]] pap, {{kínai|Zhou Wenmo|Csou Ven-mo}} (周文
Ahogy 1849-ben ismét az andongi Kimek jutottak hatalomra, ismét engedékenyebbek lettek a kereszténységgel szemben. Újabb tizenkét francia pap érkezett, könyveket és röpiratokat publikáltak, az áttértek száma, nem drasztikusan ugyan, de folyamatosan nőtt. A 19. században áttértek többsége szegény paraszt volt.{{refhely|azonos=S229-230}}
|