„Kínai irodalom” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
61. sor:
 
=== A líra válsága és fellendülése ===
A korszak korai lírájának hanyatlásáról csak {{kínai|Qu Yuan|Csü Jüan}} költészetéhez mérten beszélhetünk. Tőkei szerint: „iskolája és a belőle kisarjadó ''fu''-költészet óhatatlanul elégikus leíró költészetté satnyul, amelyben {{kínai|Qu Yuan|Csü Jüan}} súlyos tartalmakat hordozó dekorativitása öncélú költői játékká válik, fantasztikus képalkotása taoista misztikává, elégiájának harcossága pedig beletörődéssé, az eszményről lemondássá.”<ref>Tőkei - Miklós 1960, 58. o.</ref> Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy a ''fu''-költészet kiüresedett volna, hiszen a Han-kor első felének elégikus szabad verseit a színpompás leírások, érdekes gondolatok, választékos és rendkívül gazdag nyelvezet jellemzi. A korszak legkiválóbb lírikusa éppen {{kínai|Qu Yuan|Csü Jüan}} tanítványa, [[Szung Jü|{{kínai|Song Yu|Szung Jü}}]] (i. e. 3. század) volt, de híres ''fu''kat írt még, a már filozófusként említett {{kínai|Jia Yi|Csia Ji}} is. A ''fu'' legünnepeltebb korabeli mestere {{kínai|[[Sima Xiangru]]|[[Sze-ma Hszian-zsu]]}} ([[i. e. 179]]-[[i. e. 117|117]]) volt. Ekkortól kezdve a ''fu'' hosszú évszázadokig leíró költemény maradt. A Han-kor második felének kiemelkedő költői: {{kínai|[[Zhang Heng]]|[[Csang Heng]]}} (i. sz. 78-139) és {{kínai|[[Zuo Si]]|[[Co Sze]]}} (250–305), akik neves városok dicséretét énekelték meg, részletező és választékos leírásokban. Kortársai és az utókor is nagyra becsülte az alig több mint húsz esztendősen elhunyt [[Vang Jen-sou|{{kínai|Wang Yanshou|Vang Jen-sou}}]]t (kb. 118–138), akinek ma mindössze három ''fu''-verse ismert.{{refhely|Tőkei 1967|125. o.}}
 
[[Fájl:漢武帝.jpg|bélyegkép|jobb|250px|{{kínai|Wu|Vu}} császár (i. e. 156-87) a "Zenei Hivatal" ({{kínai|[[Yuefu]]|[[Jüe-fu]]}}) megalapítója.]]