„Ia Đrăng-i csata” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
133. sor:
A Charlie század 1. és 2. szakasza jelentős veszteségeket szenvedtek, beleértve a két szakaszparancsnokot is. Geoghegan hadnagy egy sebesült beosztottja, Willie Godboldt őrvezető mentése közben esett el (nem sokkal ezután Godboldt is belehalt a sebeibe). Két M-60 géppuska (James Kromer szakaszvezető és Clinton Poley szakaszvezető, Nathaniel Byrd szakaszvezető és George Foxe szakaszvezető) nélkülözhetetlen volt, hogy megakadályozza az észak-vietnami támadást a 2. szakasz lerohanásában. A következő támadás a Charlie század 3. szakaszát érte. A századparancsnok, Edwards százados megsebesült, majd nem sokkal ezután a következő rangidős, John Arrington hadnagy is. A parancsnokságot egy szakasztiszthelyettes, Glenn A. Kennedy főtörzsőrmester vette át.
'''Támadás három irányból'''
07 óra 45 perckor az észak-vietnamiak több irányból intéztek támadást, főképp a Charlie század ellen. Az ellenséges tűz miatt többen megsebesültek a zászlóalj vezetési pontján is, köztük Moore alezredes híradó katonája, Robert Ouellette szakaszvezető is. A zászlóaljnak három irányból érkező támadó hullámokat kellett visszavernie. Ekkor történt, hogy Willard Parish szakaszvezető a Charlie századból (ekkor a Delta század támpontjába kerülve) kiérdemelte az Ezüstcsillagot, visszaverve egy intenzív ellenséges támadást a szektorában. Miután az M-60 géppuskájához a lőszer kifogyott, Parish a lövészgödréből a .45 kaliberű pisztolyával tüzelve verte vissza a támadókat. A csata után több, mint 100 észak-vietnami halottat számoltak össze Parish szakaszvezető tüzelőállása körül.
154. sor:
Az amerikai állásokat több alkalommal is zavaró jellegű támadások érték éjszaka, majd röviddel 04 óra előtt a kihelyezett botlódrótos aknák és jelzőrakéták kezdtek elműködni a Bravo század (2. zászlóalj, 7. lovassági ezred) támpontja előtt. 04 óra 22 perckor az észak-vietnamiak nagy erejű támadást indítottak a Bravo század ellen, körülbelül 300 katonával, amelyet az amerikaiak perceken belül visszavertek. Ebben döntő jelentőségű volt a gyalogsági fegyverek tüzén kívül a tüzérségi támogatás pontos lekérése az előretolt megfigyelő, Bill Lund hadnagy által. Négy tüzérségi üteget felhasználva, Lund a harcmező különböző helyeire pusztító hatású tűzösszpontosításokat lövetett a hullámokban támadó észak-vietnamiakra. Az első támadás után körülbelül 20 perccel az ellenség újra támadott, ekkor C-123 Provider repülőgépekről dobott fáklyák világították be a csatateret, előnyösebbé téve a helyzetet a védekező amerikaiak számára. A Bravo század körülbelül 30 perc alatt visszaverte az ismételt támadást a kézifegyverek tüze és a tüzérségi támogatás kombinációjával. Nem sokkal 05 óra után egy harmadik támadás indult, amelyet James Lane hadnagy szakasza nagyjából 30 perc alatt visszavert. 06 óra 30 perc körül az észak-vietnamiak újra támadtak, ezúttal a századvezetési pont közelében. A precíz tüzérségi tűz ezúttal is súlyos veszteséget okozott a támadóknak, a túlélőket pedig gépkarabély- és géppuskatűzzel küzdötték le. A virradat közeledtével a támadások megszakadtak, a Bravo század az éjszakai harcok alatt összesen hat könnyű sérültet veszített, halott nélkül.
'''Az X-Ray kirakókörlet biztosítva'''
November 16-a reggelre a csatát megkezdő 1. zászlóaljat (7. lovassági ezred) megerősítették a 7. lovassági ezred 2. zászlóaljával és az 5. lovassági ezred 2. zászlóaljával. Ha a korábbi veszteségeket nem tekintjük, ekkor a harcmezőn álló amerikai erők nagyjából ugyanakkorák voltak, mint a kezdeti észak-vietnami erők, három zászlóalj vagy egy teljes dandár. Ezen a délutánon az 1. zászlóaljat kivonták a csatatérről, míg a másik két zászlóalj védelemre rendezkedett be az éjszakára.
A csata ekkorra látszólag befejeződött. Az észak-vietnami alegységek több száz fős veszteséget szenvedtek és nem voltak képesek folytatni a harcot. Az amerikaiak 79 halottat és 121 sérültet veszítettek, de a megerősítésekkel képesek voltak a hatékony védekezésre. Az adott helyzetben nem volt további ok az amerikai erők maradására, a küldetésüket teljesítették, vitatható sikerrel. Mindezeken túl, Brown ezredes, aki a teljes művelet ideje alatt az elöljáró parancsnok volt, aggódott a hírek miatt, amelyek szerint a kambodzsai határ irányából az észak-vietnamiak további erőket csoportosítanak át a területre.
Brown ezredes vissza akarta vonni az erőit, de Westmoreland tábornok parancsára a két zászlóaljnak az X-Ray kirakókörletben kellett maradnia, hogy elkerüljék a visszavonulás látszatát.
Az X-Ray kirakókörlet közelében 634 észak-vietnami katona holttestét találták meg, és becslések szerint távolabb további 1215 észak-vietnami esett el a tüzérségi tűz és légicsapások következtében. 6 észak-vietnami katona esett hadifogságba, 6 kollektív és 135 egyéni fegyvert zsákmányoltak az amerikai erők, továbi 75-100 darabot megsemmisítettek.
== A 2. zászlóalj (7. lovassági ezred) és a lesállás az Albany kirakókörletnél ==
A következő napon, november 17-én, a két amerikai zászlóalj elhagyta az X-Ray kirakókörletet és harci menetet hajtott végre az új kijelölt kirakókörletekhez: az 5. lovassági ezred 2. zászlóalja Bob Tully alezredes vezetésével a Colombus kirakókörlethez körülbelül 4 kilométerre északkeletre, a 7. lovassági ezred 2. zászlóalja Robert McDade alezredes vezetésével az Albany kirakókörlethez. szintén körülbelül 4 kilométerre észak-északkeletre, a Drang folyó közelébe.
Az USAF B-52 Stratofortress bombázói ekkor már úton voltak Guamról, hogy bombázzák a Chu Pong hegység keleti lejtőit. A szárazföldi amerikai csapatoknak egy három kilométeres biztonsági zónán kívülre kellett húzódnia kora délelőttre. Tully alezredes zászlóalja 09 órakor indult, McDade alezredes zászlóalja tíz perccel ezután.
{{csonk-dátum|csonk-hadi|2007 januárjából}}
| |||