„Ia Đrăng-i csata” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
85. sor:
Az ellenséget üldözve a jobbszárnya felé, a 2. szakasz gyorsan eltávolodott több, mint 50 méterre a Bravo század és több, mint 100 méterre a zászlóalj többi részétől. Herrick hadnagy hamarosan megkérdezte rádión Herren századostól, hogy átkelhet-e egy tisztáson vagy kerülje meg azt a bozótosban. A szakaszparancsnok amiatt aggódott, hogy az ellenség elvághatja a zászlóaljtól, ha megkerülik a tisztást, ezért megpróbált átvágni rajta. A 2. szakasz a tisztáson heves tűzharcba keveredett az ellenséggel és a harc első három-négy percében súlyos veszteségeket okozott az észak-vietnamiaknak, saját veszteségek nélkül. Herrick hadnagy hamarosan jelentette rádión, hogy az ellenség mindkét szárnya felől közeledik. Herren százados parancsot adott, hogy a 2. szakasz vonuljon vissza és vegye fel újra a kapcsolatot az 1. szakasszal. Herrick jelentette, hogy nagyobb ellenséges erő van a két szakasz között. A 2. szakasz elszenvedte az első veszteségeit, ahogy az észak-vietnami támadás folytatódott és kénytelen volt körkörös biztosítást szervezni egy kis dombon. 25 perc alatt a 2. szakasz öt halottat veszített, köztük Herrick hadnagyot. A parancsnokságot Carl Palmer őrmester vette át. Halála előtt Herrick hadnagy utasította a katonáit, hogy semmisítsék meg a híradó kódok táblázatát és kérjenek légitámogatást. Miután Palmer őrmester és Robert Stokes őrmester is elesett, Ernie Savage őrmester vette át a parancsnokságot. Hivatalosan Mac McHenry főtörzsőrmester lett volna a parancsnok, de ő valahol máshol tartózkodott a külső biztosításban. Savage őrmester azért vette át a parancsnokságot, mert közel helyezkedett el a rádióhoz, és ezután ismételt tüzérségi csapásokat kért a szakasz állásai köré. Ekkorra a 2. szakasz 8 halottat és 13 sérültet veszített.
Savage őrmester vezetésével és a szakasz egészségügyi katonájának, Charlie Lose kiemelkedő helytállásával a 2. szakasz megtartotta állását a kis dombon az X-Ray kirakókörletért vívott harc alatt. Galen Bungum szakaszvezető később ezt mondta a dombon vívott harcról<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 117,118 ISBN 0-679-41158-5.
<blockquote>"''Az összes teli tárat összegyűjtöttük és fölhalmoztuk magunk előtt. Lehetetlen volt lövészteknőt ásni. A gyalogsági ásóm nyelét ellőtték és az egyik kulacsomat is kilyukasztották. Olyan heves volt a tűz, hogy aki megpróbált fölemelkedni az ásáshoz, meghalt. Halál és pusztítás volt mindenhol.''"</blockquote>
Savage őrmester később felidézte az ismétlődő észak-vietnami támadásokat<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 168 ISBN 0-679-41158-5.
<blockquote>"''Úgy tűnt, nem törődnek vele, hányan halnak meg. Néhányan csak botorkáltak, egyenesen felénk. Néhánynak csak lógott a fegyvere és puszta kézzel rohamoztak. Nem fogyott el a lőszerem - volt körülbelül 30 táram a hátizsákomban. És nem volt probléma az M-16-osommal. Sötétedés előtt egy órával három ember jött az állásaink felé. Tőlem 5 méterre öltem meg mindhármat.''"</blockquote>
98. sor:
Mialatt a Bravo század 2. szakasza elszigetelődött és körbevette az ellenség, a zászlóalj többi alegysége azért harcolt, hogy tartsa állásait a kirakókörlet körül. 13 óra 32 perckor megérkezett a Charlie század, Bob Edwards százados vezetésével és a kirakókörlettől délre és délnyugatra foglalt állást a hegy felé nézve. 13 óra 45 perc körül Moore alezredes a harcmező fölött egy helikopteren tartózkodó zászlóalj hadműveleti főnökén (Matt Dillon őrnagy) keresztül tüzérségi tüzet és légicsapásokat kért a hegyre, hogy megakadályozza az észak-vietnamiak előrenyomulását a zászlóalj pozíciója felé.
Az Alfa század 3. szakasza (parancsnok: Bob Taft hadnagy) körülbelül 150 észak-vietnami katonával került szembe, akik déli irányból támadtak. A szakasz katonái ledobták a hátizsákjaikat és előremozogtak, hogy megtámadják az ellenséget. A kibontakozó tűzharcban az elöl haladókat elvesztették, köztük Taft hadnagyot is és a 3. szakaszt visszavetették. Lorenzo Nathan őrmester, egy koreai veterán vette át a parancsnokságot és a 3. szakasznak sikerült megállítania az észak-vietnamiakat a patakmederben. Az észak-vietnamiak megpróbálták balról átkarolni a Bravo századot és így az Alfa 3. szakaszának jobb oldalába is kerülni, de az Alfa század 2. szakasza (parancsnok: Walter "Joe" Marm hadnagy) megállította őket.
Moore alezredes az Alfa század 2. szakaszát a Bravo századhoz rendelte, hogy a Bravo század képes legyen eljutni az elszigetelt 2. szakaszához. Az új állásaiból az Alfa 2. szakasza körülbelül 80 főnyi veszteséget okozott az észak-vietnamiaknak, a gyalogsági fegyvereik, géppuskáik tüzével és kézigránátokkal. A tűzharc észak-vietnami túlélői visszajutottak a patakmederig, de ott az Alfa század tüzében estek el. Taft hadnagy dögcéduláit egy észak-vietnami katonán találták meg, akit az Alfa 3. szakasza ölt meg. Felháborodva azon, hogy a káoszban Taft holttestét hátrahagyták a harcmezőn, maga Nadal százados és a híradó katonája, Jack Gell őrmester vitte vissza Taft és más elesett amerikai katonák holttestét a patakmederhez, erős ellenséges tűz alatt.
108 ⟶ 109 sor:
Körülbelül ugyanebben az időszakban erős észak-vietnami támadás érte az Alfa századot és a Delta század eddig megérkezett elemeit is (amelyek az Alfa századhoz csatlakoztak a patakmeder közelében).
A század sebezhető bal szárnyát biztosítva egy észak-vietnami átkarolás ellen, az Alfa század két géppuskája helyezkedett el körülbelül 70 méterre délnyugatra a század fő támpontjától. Theron Ladner szakaszvezető (Rodriguez Rivera őrvezető segédirányzóval) és Russell Adams szakaszvezető (Bill Beck szakaszvezető segédirányzóval) körülbelül egymástól 10 méterre helyezkedtek el és intenzív tüzet vezettek az észak-vietnami katonákra, akik megpróbáltak az Alfa és Charlie századok közötti résen keresztül támadni. Moore alezredes később kiemelte a két géppuskás csoportot, akik megakadályozták, hogy az észak vietnamiak az Alfa század oldalába kerüljenek és éket verjenek az Alfa és Charlie század közé. Adams és Rivera súlyosan megsérültek a tűzharc közben. Miután őket visszavitték a zászlóalj sebesültgyűjtő fészkébe a vezetési pont mellé, hogy légi úton kiemeljék őket a harcmezőről, Beck, Ladner és Edward Dougherty őrvezető (lőszerszállító) folytatták a tüzelést és megakadályozták az ellenség előrenyomulását. Beck később azt mondta a harcról<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 133 ISBN 0-679-41158-5.
<blockquote>"''Amikor Nall doki ott volt velem és Russell-t látta el, féltem, nagyon féltem. Úgy féltem, mint még soha azelőtt. A félelem jön, de ha egyszer felismered és elfogadod, ugyanolyan gyorsan eltűnik, mint ahogy jött és nem igazán törődsz vele többet. Csak megteszed, amit kell, de megtanulod, mit jelent igazából a félelem, az élet és a halál. A következő két órában egyedül voltam a géppuska mögött és lőttem az ellenségre.''"</blockquote>
144 ⟶ 145 sor:
Ahogy a déli oldalon fokozódott a harc súlyossága, Charlie W. Hastings hadnagy (az USAF előretolt légiirányítója) meghozta a döntést (az USAF feltételeinek megfelelően), hogy leadja a "Kettétört Nyíl" kódszót, ami azt jelentette, hogy egy amerikai alegységet a lerohanás közvetlen veszélye fenyegeti. Ezzel Hastings hadnagy a Vietnamban elérhető valamennyi légitámogató platformot a helyszínre hívta, ami kiemelkedő mennyiségű tűztámogatás lekérésének lehetőségét hozta magával.
A Charlie század áttört vonalain az észak-vietnamiak hosszú percekig képesek voltak átjutni, megölni a sebesült amerikaiakat és megszerezni a fegyvereiket. 07 óra 55 perc körül Moore alezredes elrendelte az amerikai vonalak megjelölését színes füstgránátokkal. Ezután került sor a közvetlen légi támogatás lekérésére, a Charlie század támpontjába bejutott észak-vietnami katonák ellen is. Nem sokkal ezután a zászlóalj vezetési pont is az áldozata lett a baráti tűznek. Két F-100 Super Sabre repülőgép érkezett a kirakókörlet fölé, hogy napalmbombákat dobjanak, de véletlenül az amerikai vonalakra. Látva, hogy a két repülőgép túl közel akarja dobni a bombákat a saját csapatokhoz, Hastings hadnagy kétségbeesetten próbálta megszakítani a bevetésüket. A másodikként érkező gép elfordult, de az első már kioldotta a bombát. Hastings hadnagy minden erőfeszítése ellenére a támadásban több amerikai katona sérült vagy halt meg.<ref>[http://www.au.af.mil/au/awc/awcgate/readings/galloway.htm Military and the Media – Speech Prepared for delivery October 22, 1996 at the Air War College Commandant's Lecture Series]</ref> Joe Galloway haditudósító, aki ekkor segített az egyik sebesültet elszállítani a segélyhelyre, Jimmy Nakayama őrvezetőt, aki a Nemzeti Gárda főhadnagya volt (belehalt sérüléseibe), később elmondta: <blockquote>"''az X-Ray kirakókörletben 80 katona meghalt, 124 megsérült, többen közülük borzasztóan.''"</blockquote>
09 óra 10 perckor a 2. zászlóalj Alfa századának első katonái is megérkeztek Joel Sugdinis százados vezetésével a kirakókörletbe. Ez a század az 1. zászlóalj Charlie századának maradványait erősítette meg. 10 óra körül az észak-vietnamiak ismét visszavonultak, csak szórványos tüzelés folyt tovább. A Charlie század rengeteg veszteséget okozott az ellenségnek, de maga is súlyos veszteségeket szenvedett a közel két és fél órás harc alatt: 42 halottat és 20 sebesültet. Rick Rescorla hadnagy a 2. zászlóalj Bravo századából elmondta, hogy a csata után a Charlie század szektorának megtisztítása során <blockquote>"''mindenfelé amerikai és észak-vietnami holttestek hevertek. Én azon a részen voltam, ahol Geoghegan hadnagy szakasza védekezett. Sok halott észak-vietnami katona feküdt a tüzelőállása körül. Egy halott amerikai még mindig egy észak-vietnami torkát szorította. Egy fekete és egy latino katona egymás mellett feküdt. Úgy tűnt, mintha egymást segítve haltak volna meg.''"</blockquote><ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp 215 ISBN 0-679-41158-5. </ref>
'''Erősítések'''
158 ⟶ 159 sor:
'''Éjszakai támadások a Bravo század (2. zászlóalj, 7. lovassági ezred) ellen'''
Az amerikai állásokat több alkalommal is zavaró jellegű támadások érték éjszaka, majd röviddel 04 óra előtt a kihelyezett botlódrótos aknák és jelzőrakéták kezdtek elműködni a Bravo század (2. zászlóalj, 7. lovassági ezred) támpontja előtt. 04 óra 22 perckor az észak-vietnamiak nagy erejű támadást indítottak a Bravo század ellen, körülbelül 300 katonával, amelyet az amerikaiak perceken belül visszavertek. Ebben döntő jelentőségű volt a gyalogsági fegyverek tüzén kívül a tüzérségi támogatás pontos lekérése az előretolt megfigyelő, Bill Lund hadnagy által. Négy tüzérségi üteget felhasználva, Lund a harcmező különböző helyeire pusztító hatású tűzösszpontosításokat lövetett a hullámokban támadó észak-vietnamiakra.
Az első támadás után körülbelül 20 perccel az ellenség újra támadott, ekkor C-123 Provider repülőgépekről dobott fáklyák világították be a csatateret, előnyösebbé téve a helyzetet a védekező amerikaiak számára. A Bravo század körülbelül 30 perc alatt visszaverte az ismételt támadást a kézifegyverek tüze és a tüzérségi támogatás kombinációjával. Nem sokkal 05 óra után egy harmadik támadás indult, amelyet James Lane hadnagy szakasza nagyjából 30 perc alatt visszavert. 06 óra 30 perc körül az észak-vietnamiak újra támadtak, ezúttal a századvezetési pont közelében. A precíz tüzérségi tűz ezúttal is súlyos veszteséget okozott a támadóknak, a túlélőket pedig gépkarabély- és géppuskatűzzel küzdötték le. A virradat közeledtével a támadások megszakadtak, a Bravo század az éjszakai harcok alatt összesen hat könnyű sérültet veszített, halott nélkül. '''Az X-Ray kirakókörlet biztosítva'''
167 ⟶ 170 sor:
Brown ezredes vissza akarta vonni az erőit, de Westmoreland tábornok parancsára a két zászlóaljnak az X-Ray kirakókörletben kellett maradnia, hogy elkerüljék a visszavonulás látszatát.
Az X-Ray kirakókörlet közelében 634 észak-vietnami katona holttestét találták meg, és becslések szerint távolabb további 1215 észak-vietnami esett el a tüzérségi tűz és légicsapások következtében.<ref>Woodruff, Mark (1999). Unheralded Victory: Who Won the Vietnam War?. London: Harper Collins. p. 81. ISBN 0004725409.</ref> 6 észak-vietnami katona esett hadifogságba, 6 kollektív és 135 egyéni fegyvert zsákmányoltak az amerikai erők, továbi 75-100 darabot megsemmisítettek.<ref>[http://www.generalhieu.com/lzxray_moore_hieu-2.htm LZ X-Ray AAR - LtC Moore, Col Hieu]</ref>
== A 2. zászlóalj (7. lovassági ezred) és a lesállás az Albany kirakókörletnél ==
A következő napon, november 17-én, a két amerikai zászlóalj elhagyta az X-Ray kirakókörletet és harci menetet hajtott végre az új kijelölt kirakókörletekhez: az 5. lovassági ezred 2. zászlóalja Bob Tully alezredes vezetésével a Colombus kirakókörlethez körülbelül 4 kilométerre északkeletre, a 7. lovassági ezred 2. zászlóalja Robert McDade alezredes vezetésével az Albany kirakókörlethez. szintén körülbelül 4 kilométerre észak-északkeletre, a Drang folyó közelébe.
Az USAF B-52 Stratofortress bombázói ekkor már úton voltak Guamról, hogy bombázzák a Chu Pong hegység keleti lejtőit. A szárazföldi amerikai csapatoknak egy három kilométeres biztonsági zónán kívülre kellett húzódnia kora délelőttre. Tully alezredes zászlóalja 09 órakor indult, McDade alezredes zászlóalja tíz perccel ezután.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 277,278 ISBN 0-679-41158-5. </ref>
'''A lesállást megelőző események'''
Az ellenséges jelenlétre utaló első jeleket az amerikai menetoszlop éljárőr raja észlelte, Donald J. Slovak törzsőrmester vezetésével:<ref>Moore,
Az Alfa század észrevette a légitámogatás hiányát és a századparancsnok, Joel Sugdinis csodálkozott, hová lettek a harci helikopterek. Hamarosan a hátuk mögött, a távolban robbanásokat hallottak: a B-52 bombázók megkezdték a bevetéseket a Chu Pong hegység ellen. D. P. (Pat) Payne hadnagy, a felderítő szakasz parancsnoka néhány termeszvárat megkerülve hirtelen egy, a földön fekvő, pihenő észak-vietnami katonába ütközött. Payne hadnagy elfogta az ellenséges katonát, miközben tíz méterrel arrébb a szakasztiszthelyettese is elfogott egy másikat. Más észak-vietnami felderítők megszökhettek és jelenthettek a 33. gyalogezred 1. zászlóaljának parancsnokságán. Az észak-vietnamiak ekkor kezdték a támadásukat szervezni az amerikai menetoszlop ellen. Ahogy a hadifogolyejtés hírét meghallotta, McDade alezredes megállította a menetet, és az alakzat végéről előrement, hogy személyesen hallgassa ki a foglyokat. A két hadifoglyot körülbelül 100 méteres távolságra fogták el az Albany-nak nevezett tisztás délnyugati szélétől a jelentés szerint, amit a hadosztály Pleiku-i bázisára küldtek 11 óra 57 perckor.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 289,290 ISBN 0-679-41158-5. </ref>
McDade alezredes ekkor előrerendelte a századparancsnokait eligazításra, a legtöbbjük a híradó katonájukkal együtt érkezett. Az Alfa század előremozgott az Albany kirakókörletbe, McDade alezredes és a parancsnoki elem velük együtt mozgott. A parancs szerint a többi századparancsnok is előrejött McDade alezredeshez. Az Alfa század után a Delta következett a sorban, ami helyben maradt, így a mögötte következő Charlie század is. Ezután következett a zászlóalj törzsszázada, majd az oszlop végén az 5. lovassági ezred 1. zászlóaljának Alfa százada. Az amerikai menetoszlop előkészítetlen, nyílt terepen állt meg és körülbelül 500 méter hosszan húzódott szét.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 292,293 ISBN 0-679-41158-5. </ref> A legtöbb alegység kikülönített ugyan oldalbiztosítókat, de az emberek elcsigázottak voltak a hatvan órás ébrenléttől és a négy órás meneteléstől. Az elefántfű mellmagasságig ért, így a láthatóság korlátozott volt. A rádiók, amelyeken keresztül légitámogatást lehetett volna kérni, a századparancsnokokkal voltak.
Egy óra tíz perccel a két észak-vietnami elfogása után az Alfa század és McDade alezredes parancsnoki eleme elérte az Albany tisztást. A zászlóalj vezetése egy kis facsoportba települt a tisztás északi végén, amin túl egy másik tisztás kezdődött. A zászlóalj többi része az Albany kirakókörlettől keletre, egy szétnyílt oszlopban maradt. A zászlóalj vezénylőzászlósa, James Scott és Charles Bass őrmester ekkor ismét megpróbálták kihallgatni a hadifoglyokat. Ezalatt Bass őrmester vietnami hangokat hallott és a tolmács megerősítette, hogy az ÉVNH katonáit hallják. Az Alfa század öt percen belül beérkezett a kirakókörletbe és szinte azonnal kitört a tűzharc.
186 ⟶ 189 sor:
'''Lesállás a 2. zászlóalj ellen'''
Pat Payne hadnagy felderítő szakasza 200 méteres távolságon belülre került az ÉVNH 33. gyalogezred 3. zászlóaljának vezetési pontjához, a 66. gyalogezred 550 fős 8. zászlóalja az amerikai menetoszloptól északkeletre táborozott. Ahogy az amerikaiak megálltak pihenni a magas fűben, az észak-vietnamiak százával közeledtek feléjük. 13 óra 15 perckor tört ki a heves közelharc, ami 16 órán keresztül tartott.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 293-295 ISBN 0-679-41158-5. </ref>
Az észak-vietnami erők először az amerikai menetoszlop első részét rohanták le, majd gyorsan haladtak lefelé a menetoszlop keleti oldalán, hogy egy L-alakú lesállást hajtsanak végre. Az észak-vietnamiak a menetoszlop mentén támadtak, az alegységeik sorban váltak ki, hogy létszámfölényüket kihasználva lerohanják az amerikaiakat és közelharcban megsemmisítsék őket. McDade alezredes parancsnoki eleme az Albany kirakókörletet kettéosztó facsoportban talált fedezéket a kézifegyverek és aknavetők tüze ellen, a termeszvárak és fák között. Az állás védelmét a felderítő szakasz és az Alfa század első szakasza látta el. 13 óra 26 percre teljesen elszigetelődtek a zászlóalj többi részétől, a területen, ahonnan jöttek, hemzsegtek az észak-vietnami katonák. Míg a légitámogatás megérkezésére vártak, az Albany kirakókörletet tartó amerikaiak elhárították az ellenük intézett támadásokat és tüzeltek a nyílt területen mozgó észak-vietnamiakra. Mint később kiderült, ezek az észak-vietnamiak sebesült amerikaiakat kerestek a fűben.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 300-305 ISBN 0-679-41158-5. </ref>
Az ütközet egsz ideje alatt a fák között hallani lehetett, ahogy az egyes századok a túlélésért közdenek. A 2. zászlóalj hamar két állásra zsugorodott. Az egyik az Albany kirakókörletben védekezett, az Alfa század túlélőiből, a felderítő szakaszból, a megtizedelt Charlie és Delta századokból és a parancsnoki elemből állt. A másik, ennél kisebb állás az eredeti menetoszlop végén, innen 5-700 méterre délre harcolt, az 5. lovassági ezred 1. zászlóaljának Alfa százada (parancsnok: George Forrest százados). Forrest százados az észak-vietnami aknavetők tüzén keresztül rohant vissza a századához McDade alezredes eligazításáról.
A Charlie és Alfa századok összesen 70 embert veszítettek a harc első perceiben. A csata végére a Charlie század 45 halottat és több, mint 50 sebesültet veszített, a legnagyobb veszteséget az Albany kirakókörletnél harcoló alegységek közül.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 309 ISBN 0-679-41158-5. </ref> Az USAF A-1E Skyraider repülőgépei hamarosan megérkeztek a légicsapások végrehajtására és napalmbombákat dobtak az amerikai csapatok támogatására. Az ütközet körülményeire és a harcoló felek összekeveredésére tekintettel valószínű, hogy a légicsapások és a tüzérségi tűz amerikai veszteségeket is okoztak.<ref>[http://www.usnews.com/usnews/news/articles/soldiers/vietnam_901029.htm Galloway, Joseph L. (October 29, 1990)U.S. News & World Report]</ref>
'''Megérkezik az amerikai erősítés'''
14 óra 55 perckor az 5. lovassági ezred 1. zászlóaljának Bravo százada Buse Tully százados vezetésével elindult a Colombus kirakókörletből a 7. lovassági ezred 2. zászlóalj menetoszlopának vége irányába, ami körülbelül 3 kilométer távolságra volt. 16 óra 30 percre elérték Forrest százados Alfa századának támpontját. Biztosítottak berakókörletet, ahol mindössze egy helikopter volt képes leszállni egyidőben és evakuálták a sérülteket. Tully százados alegysége folytatta az előrenyomulást az amerikai menetoszlop mentén, az észak-vietnamiak pedig megpróbálták megakadályozni őket ebben. A Bravo század tűz alá került egy fasorból, amelyet megtámadtak és kivetették belőle az ellenséget. 18 óra 25 perckor parancsot kaptak, hogy hozzanak létre egy támpontot a Forrest százados alegységével közösen az éjszakára. Másnap reggelre tervezték folytatni a mozgást az Albany kirakókörlet felé.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 339,340 ISBN 0-679-41158-5. </ref>
16 óra körül Myron Diduryk százados, a 7. lovassági ezred 2. zászlóalj Bravo századának (az X-Ray kirakókörletért vívott harc veteránjai) parancsnokát utasították, hogy készüljön fel megerősítésként alkalmazásra. A század első katonái 18 óra 45 perckor kerültek kirakásra az Albany kirakókörletben.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 341-343 ISBN 0-679-41158-5. </ref>
Rick Rescorla hadnagy, a század egyetlen, X-Ray kirakókörlet után életben maradt szakaszparancsnoka vezette az embereket a támpont peremének kitágítására a jobb biztosítás megszervezése érdekében. A sérülteket az Albany kirakókörletben 22 óra 30 perc körül emelték ki, intenzív földi tüzet kapva a leszállás és kiemelés során. Másnap, november 18-án reggel az amerikai erők megkezdték a saját halottjaik összegyűjtését. Ez a feladat elvitte a nap és a másnap nagy részét, mivel az amerikai és észak-vietnami halottak nagy területen hevertek szerteszét a harcmezőn. Rescorla hadnagy úgy írta le a helyzetet, mint<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 369 ISBN 0-679-41158-5. </ref>
<blockquote>"''egy nagy, véres közlekedési baleset a dzsungelben.''"</blockquote> A halottak összegyűjtése során Rescorla hadnagy egy halott észak-vietnami katonánál egy nagy, ütött-kopott francia kürtöt talált. Az amerikai alegységek végül november 19-én hagyták el az Albany kirakókörletet a Crooks kirakókörlet felé (a 13°40′5.6″N 107°39′10″E koordinátán, tíz kilométeres távolságban). Az Albany kirakókörletért vívott csata során az amerikaiaknak 155 halottat és 124 sebesültet veszítettek.
Egy amerikai katona, Toby Braveboy csak november 24-én került kiemelésre, amikor sikerült észrevétetnie magát egy elhaladó H-13 felderítő helikopterrel.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 352-354 ISBN 0-679-41158-5. </ref>
A 35 napig tartó Silver Bayonet hadművelet során elveszített 300 amerikai halott körülbelül fele ebben a 16 óráig tartó ütközetben esett el.<ref>Herbert C Banks, 1st Cavalry Division: A Spur Ride Through the 20th Century "From Horses to the Digital Battlefield", Turner Publishing Company, 2003</ref>
Az amerikai jelentések szerint az ütközetben 403 észak-vietnami elesett, becslések szerint 150 megsebesült. Az amerikaiak 112 puskát, 33 könnyű géppuskát, 3 nehézgéppuskát, két gránátvetőt és 4 aknavetőt zsákmányoltak.<ref>Woodruff, Mark (1999). Unheralded Victory: Who Won the Vietnam War?. London: Harper Collins. p. 83. ISBN 0004725409.</ref>
== Eredmények ==
Az ÉVNH Központi Fennsík Frontjának egy 1966. évi jelentése szerint a fenti napokon az amerikai erőkkel vívott öt nagyobb ütközetben az észak-vietnamiak 559 halottat és 669 sebesültet vesztettek. Az ÉVNH forrásai szerint az amerikai csapatok az Ia Drang hadművelet során 1500 - 1700 fős veszteséget szenvedtek. Az amerikai források ebből 305 halott és 524 sebesült elvesztését ismerik el (beleértve az 1965. november 14. - 18. között elveszített 234 halottat és 242 sebesültet), viszont szerintük az 1. lovassági hadosztály fenti harcai során az észak-vietnamiak 3561 halottat és több, mint 1000 sebesültet veszítettek.<ref>[http://www.generalhieu.com/lzxray_moore_hieu-2.htm LZ X-Ray AAR - LtC Moore, Col Hieu]</ref> Valószínűleg mindkét oldal túlbecsüli az ellenséges veszteségeket.<ref>Lewy, Gunther (1978), America in Vietnam, New York: Oxford University Press, p. 450. Lewy azt állítja amerikai hadügyminisztériumi forrásokra hivatkozva, hogy az amerikaiak a vietnami háború során az ellenség veszteségeit minimum 30 százalékkal túlbecsülték.</ref> Különösen túlzónak tűnik az amerikai fél becslése az Albany kirakókörletnél elesett 403 észak-vietnami katona számát illetően. McDade alezredes később azt állította, hogy nem jelentett semmilyen adatot az észak-vietnami veszteségekről az Albany kirakókörletnél és még 200 halott észak-vietnami katonát sem látott ott.<ref>Garland, John M. (2000) Stemming the Tide: May 1965 to October 1966, Washington, D.C.: Center of Military History, United States Army, p. 145</ref>
Ez a csata tekinthető a szembenálló felek taktikájának vázlataként is. Az amerikaiak a légimozgékonyság, tüzérségi támogatás és közvetlen légi támogatás alkalmazásával akarták teljesíteni a küldetésüket. Az ÉVNH és VietKong erők megtanulták, hogy az amerikaiak elsöprő tűzfölényét semlegesíthetik, ha gyorsan közel kerülnek az amerikai gyalogsághoz. Nguyen Huu An ezredes, az észak-vietnami parancsnok ezeket az X-Ray kirakókörletnél tanultakat már beépítette az Albany kirakókörletnél kiadott parancsaiba. <ref>Harold G. Moore; Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once ... and Young — Ia Drang: the battle that changed the war in Vietnam. Random House. ISBN 0-679-41158-5.</ref>
<blockquote>"''Törjetek be a menetoszlopba, ragadjátok meg őket az övüknél fogva, így kerüljétek el a veszteségeket a tüzérségtől és a légicsapásoktól.''" </blockquote>
Westmoreland tábornok és An ezredes is sikeresnek ítélte meg a csatát. Ez a csata volt az egyike a háború kevés kezdeti csatájának és megalapozta az amerikai "holttest-számláló" koncepciót, mint a siker mértékét, mivel az amerikai források a veszteségek arányát 10-1-hez adták meg.
== Kitüntetések ==
* Walter Marm hadnagy 1967. február 15-én megkapta a Medal of Honor-t az X-Ray kirakókörletnél vívott három napos csata során végrehajtott tetteiért. Méltatása több példáját tartalmazza hősiességének, amelyek közül többet már sebesültként vitt végbe.<ref>[http://www.history.army.mil/html/moh/vietnam-m-z.html#MARM Medal of Honor Recipients Full-Text Citations Vietnam]</ref>
* John Geoghegan hadnagy posztumusz az Ezüstcsillag, Bronzcsillag, Bíborszív és Air Medal kitüntetéseket kapta. Geoghegan hadnagy az X-Ray kirakókörletben esett el, miközben megpróbált sebesült bajtársa, Willie Godbolt segítségére sietni. A neveik egymás után következnek az Elesettek Falán.
* Ed Freeman százados (2001. július 16-án)<ref>[http://www.history.army.mil/html/moh/vietnam-a-l.html#FREEMAN Medal of Honor Recipients Full-Text Citations Vietnam]és Bruce Crandall százados (2007. február 26-án)<ref>http://www.history.army.mil/html/moh/vietnam-a-l.html#CRANDALL Medal of Honor Recipients Full-Text Citations Vietnam]</ref>helikopterpilóták a Medal of Honor-t kapták, mert több alkalommal (14, illetve 22) önként repültek be a tűz alatt álló X-Ray kirakókörletbe fegyvertelen helikoptereikkel, annak ellenére, hogy az ellenséges tűz olyan heves volt, hogy az egészségügyi kiürítő helikopterek megtagadták a berepülést. Freeman és Crandall minden berepülés alkalmával vizet és lőszert szállított be és sebesülteket emelt ki, számtalan ember életét megmentve ezzel.
* Ernie Savage őrmester a Distinguished Service Cross-t kapta meg,<ref>[http://www.almc.army.mil/alog/issues/MarApr06/ia_drang_spprt.html Leonard, Steven M. (March–April 2006). "Forward Support in the Ia Drang Valley". Army Logistician 38]</ref>
<blockquote>"''kiemelkedő hősiességéért heves és kitartó ellenséges tűz alatt egy egyébként jelentéktelen dombon az Ia Drang völgyben''"</blockquote>.
* Harold "Hal" Moore alezredes, a 7. lovassági ezred 1. zászlóaljának parancsnoka a Distinguished Service Cross-t kapta meg. Méltatása kiemeli a példamutató vezetését, harcvezetői képességeit és megingathatatlan bátorságát.
| |||