'''Nágárdzsuna''' ([[Dévanágari írás|dévanágari]]::नागार्जुन, [[IAST]]: Nāgārjuna) 2–3. századi [[India|ind]] [[filozófus]], a [[Mahájána|mahájána buddhizmus]] [[madhjamikamadhjamaka]] ([[Középút (buddhizmus)|középút]]) iskolájának nagy tekintélyű megalapítója. Tagadja a létet is, a nemlétet is. Szerinte nincs különbség a [[szanszára]] (létforgatag) és [[nirvána]] (végső kialvás, megszabadulás) között, a súnjatá (śūnyatā: [[SunjataSúnjata|üresség]]) minden létező alapvető tulajdonsága és egyben működési módja. Mivel maga az üresség is üres, a fogalom "pusztán" a létezők egymástól függésének ([[Függőfüggő keletkezés]]) belátására szolgál. A lét és a nemlét tagadásával kapcsolatban a madhjamaka-filozófia egy köznapi (konvencionális, a mindennapi tapasztalatokon alapuló) és egy abszolút (bölcsességgel áthatott) igazságot tanít. Az abszolút igazság a köznapi igazságon keresztül ismerhető meg, a bölcs pedig a hétköznapi tapasztalataira is tud az abszolút igazság oldaláról tekinteni. Üresnek tudja látni mindazt, aminek korábban nagy jelentőséget tulajdonított, és így annak elveszítése vagy megszerzésének lehetetlensége többé nem okoz [[szenvedés]]t számára.
Nágárdzsuna leghíresebb ([[szanszkrit]] nyelvű) műve a ''Múla-madhjamakaMúlamadhjamaka-káriká'' (Mūlamadhyamakakārikā), ''A középút alapversei''<ref>[http://www.buddhistaegyhaz.hu/tanitasok_kepek/tanulmanyok/nagarjuna.pdf Nágárdzsuna: A középút alapversei (Fejér Judit ford.)]</ref>.
