„A Falkland-szigetek argentin inváziója” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A Giachino vezette csoportnak 4 kilométert kellett megtennie északi irányba. A főerő célpontja, a Moody Brook laktanya 10 kilométerre volt és nehéz terepen vezetett az út. Sánchez-Sabarots korvettkapitány így írta le az éjszakai menetet:
 
<blockquote>"''Kellemes éjszaka volt, a felhők legtöbbször eltakarták a holdat. Nehéz és izzasztó menet volt a nagy málhák miatt. Végül három csoportra szakadtunk. Csak egy éjjellátónk volt, ezt Arias hadnagy, az élen haladó katona használta. Az egyik csoport elszakadt tőlünk, amikor egy utat kellett kereszteznünk és egy jármű jött rajta. Úgy gondoltuk, hogy egy katonai járőr. A másik csoport is elvesztette az összeköttetést, a harmadik csoport elszakadása a túl gyors tempó miatt történt. Emiatt a helyettesem, Bardi hadnagy elesett és hajszálrepedést szenvedett a bokájában, így hátra kellett hagynunk egy másik emberrel, aki segített neki. Reggel 05:30-ra érkeztünk Moody Brook-hoz, éppen a tervezett időn belül, de így már nem volt idő az egy órás felderítésre, amiben reménykedtünk.''"</blockquote><ref>Martin Middlebrook: ''The Argentine Fight for the Falklands'' (Pen and Sword Books, 2003) pp. 36-37. ISBN 0-85052-978-6.</ref>
 
Az argentin főerő azt feltételezte, hogy a Moody Brook laktanyában a brit tengerészgyalogosok épp alszanak. A laktanya csendes volt, csak a parancsnok irodájában látszott fény. Őröket nem láttak. Sánchez-Sabarots korvettkapitány nem hallott a kormányzói épület felől csatazajt és a távoli partraszálló zónákból sem, mindemellett parancsot adott a támadásra. Így emlékszik vissza a történtekre:
 
<blockquote>"''Még mindig teljesen sötét volt. Könnygázt terveztünk használni, hogy a briteket az épületeken kívülre kényszerítsük és elfogjuk őket. A parancsaink szerint amennyire csak lehetséges volt, kerülni kellett a veszteségokozást. Ez volt karrierem legnehezebb feladata. A kommandó csapataink kiképzése arról szólt, hogy agresszívan harcoljunk és maximális veszteségeket okozzunk az ellenségnek. Géppuskaállásokkal vettük körbe a laktanyát és csak egyetlen menekülési útvonalat hagytunk szabadon, ami a Stanley kikötő északi félszigete felé vezetett. Bárki, akinek sikerült volna elszöknie, így nem lett volna képes elérni a várost és megerősíteni az ottani brit csapatokat. Ezután minden épületbe könnygáz-gránátokat dobtunk. Semmi reakció: az épületek üresek voltak.''"</blockquote></blockquote><ref>Martin Middlebrook: ''The Argentine Fight for the Falklands'' (Pen and Sword Books, 2003) pp. 36-37. ISBN 0-85052-978-6.</ref>
 
A gránátok robbanásának zaja ráébresztette Norman őrnagyot, hogy az argentin erők már a szigeten vannak, ezért a kormányzói épületbe ment. Miután észrevette, hogy a támadás zaja Moody Brook felől jön, minden alegységét visszavonta a kormányzói épülethez, hogy egy helyre összpontosítsa a védelmet.<ref>Graham Bound: ''Falkland Islanders at war'' (Pen and Sword Books Limited), ISBN 1-84415-429-7.</ref>
 
Annak ellenére, hogy a támadásnak nem volt brit szemtanúja, a brit leírások a Moody Brook laktanya állapotáról ellentmondanak a történtek argentin változatának. A brit megadás után a tengerészgyalogosok visszamehettek a laktanyába, hogy a személyes tárgyaikat magukhoz vehessék. Norman őrnagy szerint a falakon géppuska-tűz és fehérfoszforos kézigránátok nyomai látszottak - "''mint egy klasszikus épület-megtisztítási művelet''".<ref>Graham Bound: ''Falkland Islanders at war'' (Pen and Sword Books Limited), ISBN 1-84415-429-7.</ref> Az argentin források továbbra is azt állítják, hogy a laktanya 1982. június 12-én semmisült meg egy brit légitámadásban, ahol három argentin sorállományú elesett és José Rodolfo Banetta őrnagy megsebesült.<ref>"Los ataques aéreos continuaban pero en forma cada vez más esporádica, quizá el último bombardeo importante fue sobre el ex-cuartel de los ROYAL MARINES en MOODY BROOK donde funcionaba el PC Ret de la Agr Ej a órdenes del My BANETTA. Produjo bajas y grandes daños en el cuartel ataque de la aviación enemiga." Horacio Rodríguez Mottino: La Artillería Argentina en Malvinas (Clio, 1984) pp. 182 "''A légitámadások folytatódtak, de egyre inkább szórványosan. Talán az utolsó nagyobb bombázás a Királyi Tengerészgyalogság Moody Brooks-i laktanyáját érte, ahol Banetta őrnagy vezetési pontja működött, veszteségeket okozva és súlyosan megrongálva az épületeket az ellenséges légitámadásban.''"</ref>
 
==Lábjegyzetek==
154

szerkesztés