„Anatta” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
{{Buddhizmus}}
Az '''anatta''' vagy '''anattá''' ([[Páli nyelv|páli]]) vagy '''anátman''' ([[Szanszkrit nyelv|szanszkrit]]: अनात्मन्) a [[buddhizmus]]ban a "nem-Én" állapotára utal (Én-telenség, önlét hiánya). A legkorábbi szövegekben [[Gautama Sziddhártha|Buddha]] rendszerint arra használta a ezt a kifejezést, hogy megtanítsa, hogy minden, amit az érzékszerveink érzékelnek (ebbe a gondolkodás is beleszámít), azok valójában nem az "én" vagy az "enyém". Éppen emiatt nem szabad kötődni hozzájuk.
A páli szútrák az ember által átélt jelenségeket öt csoportba ("[[Szkandha|szkandhák]]" - az öt lét-aggregátum) sorolják. Ezek szolgáltatják a ragaszkodás alapját és az én érzetét. A ''nikajákban'' Buddha azt mondja, hogy nem csupán az öt
Az anatta nem az én tagadását jelenti, hanem a létezés egyik (a felsorolásban a harmadik) jellemzője. A korai szövegekben Buddha annak kifejezésére használta, hogy elmagyarázza, hogy ez az Én, a lélek nem létezése. A szó nem azt jelzi, hogy nem létezik semmilyen én esszencia, hanem hogy az nem az az Én-kép, amit agyunk megalkotott. Meg kell szabadulni a forma, az érzékelés, a gondolatok és a tudatosság által azonosított önmagunktól, hogy eljussunk magasabb rendű énünkig. Ezek a dolgok természetüknél fogva folyamatosan változó dolgok, amelyekkel azonosítani állandónak hitt énünket boldogtalanságot eredményez. Meg kell
== Áttekintés ==
|