„Hagyományos koreai zene” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
22. sor:
Az udvari zenének szigorú formai megkötései, szabályai voltak, melyek gyakran fontosabbak voltak a mondanivalónál. Témájában gyakran az elhunyt és a jelenlegi uralkodók dicső tetteit dolgozták fel. A különböző hangszerek alkalmazása szimbolikus jelentéssel bírt. Az udvari zenének több fajtája, alműfaja van, melyek közül egyik legismertebb a Dzsongmjo rituális udvari zene, melyet az UNESCO világörökség részévé nyilvánítottak.
Egy másik fajtája a ''tecshvita'', egy katonai zenei műfaj, melyet gyakran játszanak őrségváltáskor a Kjongbok palotánál.
* Sámánista zene: a három királyság ideje alatt Koreában a sámánizmus egyedülálló módon államvallásként volt jelen. <ref>https://en.wikipedia.org/wiki/Shamanic_music#Korean_shamanic_music</ref> A sámánista rituálékhoz természetesen hangszereket szólaltattak meg, és gyakran tánccal kísérték a ceremóniát. A legismertebb műfaja a Sinavi (시나위), melyben a csanggu és a puk dobok, valamint fúvóshangszerek szerepeltek. Ma létező változatában már kajagum vagy komungo is társul.
* Koreai népzene(한국의 민속 음악)
Az egyszerű, írástudatlan emberek körében egy más, sokkal narratívabb jellegű, énekelt zene terjedt el. A szegényeknek nem volt lehetőségük zenét tanulni és udvari hangszereken játszani, így ők inkább énekeltek. Akárcsak a magyar népdalokban, itt is a mindennapi élet örömeit, nehézségeit, és érzelmeiket foglalták dalba. Legismertebb műfaja a
A ma már a Korea szimbólumává vált [[Arirang]] is eredetileg egy koreai népdal. Számtalan változata létezik, és a koreai tartományokban is különböző változatok születtek, melyek mind kicsit másak, sajátosak, a régiókra jellemzőek. Ez a dal szintén az UNESCO öröksége lett.
==Hangszerek==
===Fúvós===
[[Fájl:KOCIS Opening ceremony of the Korean Cultural Center in Sydney (5855694038).jpg|bélyegkép|Pirin játszó nő]]
* '''Piri''' (피리): a piri tulajdonképpen egy bambuszfurulya, amit a Közel-Keletről hoztak be. Szólóhangszernek számít, tehát a dallamot játszották vele mind az udvari, mind a népzenében. Többféle piri is létezik, attól függően, hogy milyen bambuszból készítették (pl. hjang piri, tang piri, sze piri)
* '''Thungszo''' (퉁소): a Csoszon korszak közepéig használt bambuszfurulya, öreg, száraz bambuszból készült. Főleg udvari zenében használták.
* '''Thephjongszo''' (태평소): ezt a hangszert manapság leginkább a katonai őrségváltásokkor lehet látni, régen a háborúkban volt használatos jeladó kürtként, ezzel jelezték például a győzelmet is. A szócsöve és a tölcsére fémből készült, de a törzsét egyetlen egy fából faragták.
* '''Szenghvang''' (생황): egyfajta koreai szájharmonika, mely rövidebb és hosszabb bambuszsípokból áll. Az egyetlen olyan koreai hangszer, amelyképes egyszerre három hangot is megszólaltatni.
* '''Tegum''' (대금): bambuszból készült harántfuvola, mely meglehetősen hasonlít az európai fuvolára. Különlegessége, hogy található benne egy membrán, ami jellegzetes hangszínt kölcsönöz a megszólaltatáskor. A tegum a koreai hagyományos zene egyik legelterjedtebb hangszere, hisz kiválóan alkalmas a dallamvezetésre, és a csoportban való megszólaltatásra is.
* '''Szogum''' (소금): a tegum „kistestvére”, hiszen a lényegében egy ugyanolyan harántfuvoláról van szó, csak kisebb méretben. A szogum magasabb hangokat szólaltat meg, és nem számít szóló hangszernek, nincsen membránja sem.
* '''Danszo''' (단소): a danszo a legegyszerűbb koreai bambuszfurulya, amit már az általános iskolákban is tanítanak.
===Húros===
[[Fájl:Ajaeng player.JPG|bélyegkép|Adzseng]]
* '''Kajagum''' (가야금): a kajagum talán a legismertebb és legnépszerűbb tradícionális koreai hangszer. Eredetileg 12 selyemhúrral készült, manapság azonban már számos változata létezik. Szólóhangszerként és kísérőhangszerként is használatos, egyedi, tiszta, kellemes hangja miatt nagyon közkedvelt, és nem utolsó sorban könnyen meg lehet tanulni rajta játszani.
* '''Komungo'''(거문고): A komungo tekinthető a vezető koreai hangszernek a húrosok között, mivel három oktávot átfogó skálán lehet rajta játszani. Általában bambuszpengetővel szoktak rajta játszani.
* '''Adzseng''' (아쟁): héthúros hangszer, melyet az előzőkkel ellentétben vonóval szólaltatnak meg. Míg a kajagumot és a komungót a térdre támasztják és másik felét a fölre helyezik, az adzsneg egyik felén egyfajta támaszték van, mely megemeli a hangszert. Legtöbbször zenekarban fordul elő.
* '''Janggum''' (양금): az egyetlen európai eredetű hangszer, mind közül ez hasonlít legjobban a citerához. A húrjai fémből készültek, így nem pengetik, hanem ütőkkel szólaltatják meg. Tiszta, csengő hangja van. Gyakran társul a danszo furulyához kísérőként, de szóló hangszerként is megállja a helyét.
* '''Hegum''' (해금): szintén bambuszból készült és szintén vonós hangszer. Meglepően mindössze két húrja van, és az alakja is egyedülálló. A hangszíne inkább fájdalmas vagy szomorkás, rendkívül jól reprezentálja az érzelmeket. Épp ezért elhagyhatatlan tagja a koreai hagyományos kamarazene-csoportoknak.
===Ütős===
* '''Kkvenggvari''' (꽹과리): mindössze 20 cm átmérőjű, sárgarézből készült korongról van szó, de az egyik leglármásabb hangszerként könyvelik el.
* '''Csing''' (징): a kkvenggvari eggyel nagyobb méretben. Átmérője majdnem duplája, 37-38 cm, léteznek kisebb és nagyobb változatai attól függően, hogy mihez használják. A katonák körében inkább a nagyobbat, a sámánok viszont a kisebbeket ütik. Puha fejű ütővel verik, hogy hangzása ne legyen olyan fülsértő. Általában ez adja a mérőt, tehát az ütem egyeket.
* '''Csanggu''' (장구): ez a homokóra alakú dob szintén elengedhetetlen része a koreai zenének. A teste fából, a dob része kifeszített állatbőrből készül. A két végén két különböző dob van, így két hangszínt lehet megszólaltatni egyszerre. Az egyik magasabb és élsebb hangot, a másik fele pedig mélyebb és tompább hangot ad.
* '''Puk''' (북): egy teljesen egyszerű henger alakú dob, melynek legalább tízféle változata létezik az országban. Mindenféle műfajban megtalálható, eredetileg a népzenében például a [[panszori]] egyik kelléke volt.
* '''Szogo''' (소고): egy apró, szintén 20 cm átmérőjű kétoldalú dobról van szó. Általában táncos előadásokhoz társul kísérőként, például a pungmul táncokhoz.
* '''Cshuk''' (축): a történelmi Koreában a ceremóniák kezdetének jelzésére szolgált. Nem minősül igazi hangszernek, mert egy üreges, trapéz alakú fadobozról van szó, amelybe középen lyukat vágtak. A dobos egy ütőt helyezett a lyukba és a doboz alját ütötte meg, így jelezte a kezdést. A hagyomány szerint a keleti oldalon helyezték el. A cshuknak meg van a ceremónia végét jelző párja, amit a nyugati oldalon helyeztek el.
[[Fájl:Jongmyo DSC 6892.jpg|bélyegkép|Pjongjongong ]]
* '''Pjondzsong''' (편종): díszes fakereten lógó 16 darab csengőről van szó, melyek 8-8 elosztásban lógnak a kereten, és kromatikusan emelkedik a hangmagaságuk. A 15. századtól kezdve vált egyre népszerűbbé, az udvari zenében használták.
* '''Pjongjong''' (편경): az elsőzőhöz hasonló hangszer, csak itt nem csengőket, hanem kőtáblákat függesztettek fel. A kövek a 12 hangot szólaltatják meg, a maradék négy pedig oktávokat hallat. A pjongdzsongot és a pjongjongot is Kínából hozták be, mindkettő hangszer a rituális zene fő alkotóelemévé vált.
==Jegyzetek==
==Források==
| |||