„Lenkey János” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a arányok |
a →Élete |
||
19. sor:
== Élete ==
[[Gömör és Kis-Hont vármegye|Gömör]]i származású köznemesi családba született. Egy utászkari iskola elvégzése után, 1822-ben lépett a császári hadseregbe. [[1848]] tavaszán százados a II. Vilmos württembergi király, 6. sz. huszárezrednél és egységével, az ezredesi osztályú 2. századával, aminek a parancsnoka volt, [[Galícia|Galíciában]] állomásozott. Egy [[Ivano-Frankivszk|Stanislauban]] történt lengyel forradalmi megmozdulás brutális leverése kapcsán összeütközésbe került parancsnokával, gróf Alfred von Paar ezredessel. Az összeütközés odáig vezetett, hogy az ezred egy százada Lenkey János és [[Fiáth Pompejus]] főhadnagy és Harsányi Bálint őrmester vezetésével, kalandos körülmények között Magyarországra szökött.
A csak nemrégiben hivatalba lépő [[Mészáros Lázár]] hadügyminiszternek súlyos problémát jelentett Lenkey századának szökése. Az osztrák hadügyminisztérium követelte Lenkey megbüntetését, a magyar közvélemény azonban lelkesen a szökött katonák mellé állt. Fennállt a veszély, hogy [[Theodor Baillet von Latour|Latour]] bécsi hadügyminiszter az ügyre hivatkozva megtagadja a magyar sorozású ezredek már megígért hazaszállítását, ezért Mészárosnak kockára kellett tennie még meg sem szerzett népszerűségét. A magyar hadügyminisztérium nyilatkozatban ítélte el Lenkey századának szökését és elrendelte az ügy kivizsgálását. Ekkor született [[Petőfi Sándor]] ''Lenkei százada'' című verse, melyben a költő kiáll Lenkey mellett és elítéli a magyar hadügyminiszter eljárását. A megoldás végül az lett, hogy a századot „büntetésül” beosztották a szerb felkelők ellen felállított seregbe. A század becsülettel végigharcolta a délvidéki háborút, jutalmul Lenkey Jánost októberben ezredessé léptették elő és kinevezték az alakuló első honvéd huszárezred, a 13. Hunyadi huszárezred parancsnokának. Az ő ezredébe osztották be ideiglenesen [[Rózsa Sándor]]nak a hazáért harcolni kész betyárjait, mintegy százötven főt.
| |||