„Tóth Ede (színműíró)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
32. sor:
==Élete==
[[Fájl:Tóth Ede sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Tóth Ede sírja [[Budapest]]en. [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert|Kerepesi temető]]: 34/1-1-28.]]
[[Putnok]]on ([[Gömör vármegye|Gömör vármegyében]]) született [[1844]]. [[október 14.|október 14-én]]. Apja jómodó református vallású [[szabó]]mester volt, akinek 5 gyermeke született. Gyenge testalkatú, törékeny egészségű, de szívós kitartású és élénk szellemű fiú volt. [[1855]]-ben [[Igló]]ra került a német nyelv megtanulására. Itt a gimnázium első osztályát, a latin nyelv kivételével mint reál-tanuló végezte, de gyenge bizonyítvány és a családi körülmények miatt apja kivette az iskolából.
1856-57-ben apja a [[szlovák nyelv]] elsajátítása végett Jolsvára küldte azon elhatározással, hogy tovább nem taníttatja. Önéletrajzában így írt erről: ''"Az első csalódás akkor ért, mikor az iskola helyett a kereskedésbe küldöttek".'' Amikor Jolsváról visszatért, [[Putnok]]on boltos-inas lett a Frank-féle vegyeskereskedésben. Itt három évet töltött és felszabadulva, mint legény néhány hónapot.
[[1860]] őszén [[Pest (történelmi település)|Pestre]] került, ahol Posner K. L. papirkereskedésében kapott alkalmazást. Szabad idejét szépművek olvasásával töltötte, verseket írt és a színházat látogatta. 1862 nyarán Pestről Putnokra ment azzal, hogy szabadságot kapott. Beteg édesanyjának azonban bevallotta, hogy gyűlöli a kereskedő pályát, és tanulni szeretne. Édesanyja közbenjárására apja [[Sárospatak]]ra küldte tanulni. Itt októberben mint magántanuló Finkei József vezetése mellett letette a II-IV. osztály vizsgáját és így az V.-be engedték, melyet sikerrel elvégzett. 1863-ban fölvették a VI. osztályba és nagypénteken legációba ment. Egy barátjától megvette a gömöri Lenke, Keszi, Hubó, Kövecses, Recske és Szent-Király falvakat nyolc pengő forintért. Rossz kiejtése miatt a keszi pap nem engedte prédikálni, Lenkén pedig egy öreg paraszt rászólt: ''«Ne siessen, egy szavát sem értjük.»''
1863. november 3-án tagja lett a sárospataki magyar irodalmi körnek, ahol szorgalmasan verselgetett és szavalt, iskolatársai elnevezték költőnek, mert ekkor kezdett el verseket írni. Azonban ez év utolsó hetében súlyos betegség lepte meg és már legációba se mehetett és így azon néhány forinttól is elesett, melyet ez jövedelmezni szokott. Édesanyja, akit annyira szeretett és aki utolsó támasza volt, 1862-ben meghalt.
1864. február 8-án sok nyomorúság után elhagyta a kollegiumot azzal az elhatározással, hogy színész lesz. Kisvárdára gyalogolt, ahol február 11. felvették és megkezdte színészi pályáját Lantos név alatt. Színlaposztó volt és kisebb szerepekben játszott a felső vármegyékben koborló színtársulatoknál. Decemberben a [[Rozsnyó]]n működő [[Kétszeri József]] aránylag jobb társulatához jutott. Ekkor apja mint országos csavargót hatóság útján be akarta soroztatni katonának és eme bajtól csak nagy nehezen tudott megmenekülni. Éveken át küzdött és nyomorgott, még mint gyalogszínész egy-egy társulatot háromszor is elhagyva és innét hozzászegődve és bejárva a fél országot. Sokszor volt a kétségbeesés, a megsemmisülés szélén, éhenhalásnak, megfagyásnak kitéve; csak hivatásában való törhetetlen hite tartotta fenn. Sebes beszéde, kifejezéstelen arca és igénytelen alakja miatt nem igen jutott jobb szerepekhez; később azonban leküzdötte a nyelvhibákat és meglehetős szerepkört foglalt el.
1865 télen [[Huszt]]on, nyáron Rozsnyón volt; 1866-ban Putnokon, Kápolnán (január-február), Pesten (március), [[Eger]]ben és [[Jászkisér]]en. 1867-ben Nógrádban kóborolt mint beteges, rongyos vándorszínész. Helyzete időjártával javult: mint rendező vagy titkár nyert alkalmazást a társulatoknál és [[1871]]-ben feleségül vette [[Benedek Veronika]] színésznőt.
A vándorszínészet, a nélkülözések, a kemény munka megtámadta amúgy is gyenge egészségét. 1873-ban apja halála után haza kellett mennie és a család vagyoni ügyeinek rendezése végett hosszabb időt töltött Putnokon. Itt Teréz nénje házánál sokat dolgozott és [[1873]]-ban itt született meg első jelentős műve: ''[[A falu rossza]]'', melyet a putnoki emberekről mintázott. Karácsony után újra megindult állást keresni. Ekkor vette hírét a [[Nemzeti Színház]] igazgatóságától 1874. január 8-án hirdetett népszínmű-pályázatnak. A ''Falu rossza'' című művét átdolgozva, augusztus 16-án benyújtotta és a száz arany pályadíjat szeptember 30-án elnyerte. Ez volt a fordulópont az életében.
[[Szigligeti Ede]] gondoskodott róla, hogy Budapestre kerülhessen és a Nemzeti Színháznál 1875 áprilisában jelmeztári felügyelőül alkalmazta, művét pedig 1875. január 15-án előadatta. A Nemzeti Színháznál 1875. évi pályázatán újra részt vett és műve, a ''Tolonc'' november 20-án 29 versenyző közül egyhangú ítélettel elnyerte a 100 arany pályadíjat. (Először adták a Népszínházban 1876. május 28-án). Ez meghozta számára az oszágos ismeretséget.
A [[Kisfaludy Társaság]] 1876. január 26-án belső tagjává választotta. 1875 tavaszán átdolgozta a ''Kintornás család'' népszínművét, mely 1876. január 27-én került színre a Népszínházban. Ennek előadását még látta a költő, de az 1876. május 28-án színre került ''Tolonc'' nagyszerű fogadását már nem érte meg. Amikor ugyanis már Budapestre került, anyjától öröklött baja, a [[Gümőkór|tüdővész]], a sok átélt nyomor következtében [[1876]] januárjában megtámadta szervezetét és minden gyógyítás, fürdőzés dacára 1876. február 26-én meghalt Budapesten.
==Emlékezete==
49 ⟶ 65 sor:
* [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15893.htm Magyar életrajzi lexikon]
* [http://www.netlexikon.hu/yrk/Ryrgenwm/15574 Online Lexikon]
* {{szinnyei}}
* Nagy Károly: Ózd város és környéke című könyve (Ózd, 1999 ISBN 963-03-7729-2)
* Ózd és térsége (Ceba Kiadó Budapest, 2003 ISBN 963-9479-04-7)
| |||