„Tibeti írás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Removing Link GA template (handled by wikidata) |
a AWB |
||
30. sor:
| iso15924 = Tibt
}}
A '''tibeti írást''' a [[tibeti nyelv|tibeti]], [[dzongkha]], [[ladakhi nyelv|ladakhi]] és [[szikkim nyelv]]ek lejegyzésére használják Tibetben, [[Bhután]]ban, [[Nepál]]ban és [[India|Indiában]]. Az írás pontos eredete nem ismert, a [[tibeti buddhizmus]] hagyományosan az írás létrehozását az északkelet-indiai [[Thonmiszambhota|Thonmiszambhotának]] tulajdonítja, de a [[Bon Po]] vallásos hagyomány [[irán]]i illetve [[Közép-Ázsia|közép-ázsiai]] eredetűnek tartja. [[Bráhmi eredetű írásrendszerek|Bráhmi eredetű írásrendszer]], amint azt a szótagstruktúrája, az ékezetek diakritikus jelekkel történő jegyzése, a betűk kanonikus elrendezése, fonológiai csoportosítása is bizonyítja.
Az írásnak különböző stílusirányzatai vannak, ezeket két fő változatba sorolhatjuk: ''dbu-can'', ''„amelynek feje van”'' (ez a gyakrabban használt, számítógépes billentyűzeten fellelhető), illetve a kurzív típusú írásokat, (''dbu-med'' azaz ''„fejetlen”'') amely magában foglalja a viszonylag visszafogott ''dpe-jig'' ''„könyvírás”''t vagy a gyors ''nkhjug-jig'' ''„futó írás”''t.
A tibeti nyelv standard helyesírása gyakorlatilag nem változott, miközben a beszélt nyelv folyamatos átalakulásokon ment keresztül, például elvesztette a mássalhangzó-torlódásos kiejtést. A fejlődés eredményeként az összes modern tibeti nyelvjárásban (különösen a standard tibeti lhászai dialektusban) jelentős eltérés mutatkozik a helyesírási (amely még mindig tükrözi a 9. században beszélt tibetit), és a tényleges kiejtés között.
38. sor:
A tibeti szavak fonetikus átírására és transzliterációjára elég sok, többé-kevésbé jól működő rendszer létezik már nemzetközi szinten; a kettő közül a problematikusabb természetesen a fonetikai átírási rendszer létrehozása, hiszen a beszélt nyelv igen rugalmas, s szinte minden valamennyire elszigetelt nyelvi közösség sajátos ejtési módozatot hoz létre (amit általában nyelvjárásnak szoktak nevezni).
A tibeti nyelv magyar fonetikai átírására a szakkönyv jellegű tanulmányokban és fordításokban általában az angolos [[Wylie-féle transzliteráció]]t alkalmazzák, és csak ritkán a kiejtés szerinti alakot használják.
A THDL (Tibetan and Himalayan Digital Library)<ref>[http://www.thlib.org/ ''THDL Simplified Phonetic Transcription of Standard Tibetan'']</ref>, A [[keleti nevek magyar helyesírása]] (141-164.o.) és a Terjék József: Tibeti-magyar szótár függelékében található összefoglalás alapján mégis összeállítható egy általánosan alkalmazható magyaros átírási rendszer.
172. sor:
Az írás szigorúan kötött szótagszerkezetű: a leírt szó magva a szótagképző magánhangzó (''radikális''), az ez elé írt, fölé írt (''preradikálisok''), alá írt (''posztradikális''), mögé írt (''finális''), és az mögé írt (''posztfinális'') karakterek alkotják a szó írásképét. A leghosszabb tibeti szó tehát hét karakterből állhat.<ref>A tibetológia magyar terminusának megfelelően a továbbiakban: eléírt, föléírt, alapbetű, aláírt, mögéírt, még-mögéírt</ref>
Egy maximális karakterhosszúságú, az archaikus tibeti nyelvjárásokra jellemző mássalhangzó-torlódásos szó példáján:
Íráskép:<font size="+3"> བསྒྱབས</font> = ''bszgrubsz'' („teljesítette”).
398. sor:
{| {{table}}
| align="center" style="background:#f0f0f0;"|'''Tibeti íráskép'''
| align="center" style="background:#f0f0f0;"|'''Betűhív-átírás'''<
| align="center" style="background:#f0f0f0;"|'''Magyaros átírás'''
|-
|<font size="+2"> འཇིགས་མེད་གེ་སར་རྣམ་རྒྱལ་དབང་ཕྱུག</font>་||dzsigsz-med-ge-szar-rnam-rgjal-dbang-phjug||[[Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuk bhutáni király|Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuk]]<
|-
|<font size="+2"> སངས་རྒྱས་</font> ||szangsz-rgjasz ||szangye ([[Gautama Sziddhártha|Buddha]])
| |||