„Pázmándi Horváth Endre” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
41. sor:
Ez időben, 1831 áprilisában látta őt Kazinczy Ferenc utoljára Pannonhalmán és pázmándi magányában és «Útjá»-ban ezt írja róla: ''«Lelke elevensége egészen elhagyta; ritkán lobban dévajságra, vagy csak erővel».'' E sor, [[Döbrentei Gábor|Döbrentei]] sugallatára, balul értelmezve, idézte elő Horváth azon leveleit, melyeket amaz Pátfalvi Márk álnév alá rejtőzve, a magáéival e cím alatt: ''Felvilágosítás Kazinczy Útjának 25.-d. lapjára'' a Sas X. kötetében 1832. júniusában és így Kazinczy halála után közzétett,<ref>Kézirata megvan a [[Magyar Nemzeti Múzeum]]ban</ref> melyek sértették Kazinczy emlékezetét; és valóban többen elidegenedtek Horváthtól, aki azután ritkábban is járt az akadémiai gyűlésekre.
1835-ben alesperes lett és 1838-ban a [[Kölcsey Ferenc]] halálával megürült akadémiai fizetésbe lépett. Horváth halála után pázmándi
1879. június 22-én, születése százados évfordulójára emlékünnepet rendeztek tiszteletére [[Pázmánd]]on; ekkor újonnan készült sirkeresztjét fölszentelték és a lakóháza falába helyezett emléktáblát leleplezték; [[Szász Károly (író)|Szász Károly]] ekkor a Magyar Tudományos Akadémia]] részéről emlékbeszédet mondott Horváth fölött (felolvasták a Magyar Tudományos Akadémia június 30-ai ülésében is) és [[Nogáll Károly]] címzetes püspök egyházi beszédet tartott.
Nevét 1821-ig Horvát Andrásnak írta.
[[Fájl:Pfalu pazmandi Horvat Endre lakohaza.JPG|bélyegkép|jobbbra|200px|Háza Pázmándfaluban]]
| |||