„Pázmándi Horváth Endre” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Ez időben, 1831 áprilisában látta őt Kazinczy Ferenc utoljára Pannonhalmán és pázmándi magányában és «Útjá»-ban ezt írja róla: ''«Lelke elevensége egészen elhagyta; ritkán lobban dévajságra, vagy csak erővel».'' E sor, [[Döbrentei Gábor|Döbrentei]] sugallatára, balul értelmezve, idézte elő Horváth azon leveleit, melyeket amaz Pátfalvi Márk álnév alá rejtőzve, a magáéival e cím alatt: ''Felvilágosítás Kazinczy Útjának 25.-d. lapjára'' a Sas X. kötetében 1832. júniusában és így Kazinczy halála után közzétett,<ref>Kézirata megvan a [[Magyar Nemzeti Múzeum]]ban</ref> melyek sértették Kazinczy emlékezetét; és valóban többen elidegenedtek Horváthtól, aki azután ritkábban is járt az akadémiai gyűlésekre.
 
1835-ben alesperes lett és 1838-ban a [[Kölcsey Ferenc]] halálával megürült akadémiai fizetésbe lépett. Horváth halála után pázmándi magányátbirtokát (szőlőbeli ház, melyben inkább mint plébániai lakában élt és melyet pázmándi magányának nevezett), úgy 677 darabból álló könyvtárát és némely apróbb követeléseit a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. A birtokot eladták, s míg anyja élt, ő húzta a kamatot az akadémiától.
 
1879. június 22-én, születése százados évfordulójára emlékünnepet rendeztek tiszteletére [[Pázmánd]]on; ekkor újonnan készült sirkeresztjét fölszentelték és a lakóháza falába helyezett emléktáblát leleplezték; [[Szász Károly (író)|Szász Károly]] ekkor a Magyar Tudományos Akadémia]] részéről emlékbeszédet mondott Horváth fölött (felolvasták a Magyar Tudományos Akadémia június 30-ai ülésében is) és [[Nogáll Károly]] címzetes püspök egyházi beszédet tartott.
 
Nevét 1821-ig Horvát Andrásnak írta.
 
[[Fájl:Pfalu pazmandi Horvat Endre lakohaza.JPG|bélyegkép|jobbbra|200px|Háza Pázmándfaluban]]