„Igeidő” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
60. sor:
A kijelentő mód jelen és múlt időt, valamint a feltételes és felszólító mód jelen idejét ''(várok, vártam, várnék, várjak)'' egyszerű (szintetikus) alakkal, [[jel (nyelvészet)|jelek]] segítségével képezzük. Összetett (analitikus) alakok jelzik másfelől a kijelentő mód jövő idejét és a feltételes mód múlt idejét ''(várni fogok, vártam volna).'' A jelen idő jele a magyarban mindig testetlen [[morféma]] (jele: Ø), például ''vár + Ø + ok. ''A múlt időé a -t/-tt, például ''vár + t + am. ''(Az egykori jövőidőt is hasonlóképpen lehetett kifejezni, például ''vár + and + ok, ül + end + ek ''vagy ''csinál + and + sz''.'')''
A szabályosan (tehát nem segédigével) képzett jövőidő a legtöbb nyelvből hiányzik, részben mivel jelenidővel és egy időhatározóval egyszerűen ki lehet fejezni, például: az ''I am going to the cinema this evening.'' mondatban az angol a folyamatos jelen segítségével ''(am going)'' és a ''this evening (ma este)'' időhatározóval fejezi ki a jövő időt. A másik megoldás a segédige, amihez egy önállóan létező igét használ, ezáltal annak egy új jelentést tulajdonítva. Például angolban a ''will'' (akar) vagy a ''going to'' (megy), németben a ''werden'' (válik), francia ''aller'' (megy), spanyol ''haber'' (van valamije).
=== A magyarból kiveszett igeidők ===
| |||