A '''szeráf''' a [[zsidó]] és [[keresztény]] vallásban az angyalok[[angyal]]ok kilencedik karának hatszárnyú angyala (többesszáma: szerafim). -(<ref>Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára)</ref>.
Az [[Isten]] iránti [[szeretet]]et képviselik, annak trónja[[trón]]ja körül állanakállnak, s dicsőségét[[dicsőség]]ét zengik. Hat szárnyuk[[szárny]]uk van, kettő-kettő a fejükön[[fej]]ükön, a lábukon[[láb]]ukon és a derekukon. Az ó-keresztény festészetben[[festészet]]ben egész alakok, s mind a hat szárnyuk a fejükön és vállukon[[váll]]ukon van. Vezérük [[Uriel.-(arkangyal|Uriel]].<ref>[http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/096/pc009673.html)</ref>
"Mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek." (<ref>IMMÁNUEL-KÖNYV Izajás meghívása)</ref>
A szeráf szó a megemésztõmegemésztő, elégetõelégető, elnyelõelnyelő tüzet jelentõjelentő ''száraf'' igébõligéből származik, tehát tüzes, izzó, elégetõelégető, megemésztõmegemésztő lényt jelent.
A legtöbb [[teológus]] szerint Isten jelenlétének, szentségének közvetlen õreiőrei. Ha Isten útra kel, jelenléte lejön a Földre[[Föld]]re, akkor sem hagyják el, hanem e négy lény hordozza, veszi körül, mint afféle „testõrök”„testőrök”. - <ref>[http://www.ujexodus.hu]</ref>
