„Franco Nero” változatai közötti eltérés

Az új évtizedben Nero a tőle megszokott intenzitással dolgozott, ám újabb filmjei már nem keltettek akkora nemzetközi figyelmet, mint fénykorának alkotásai. A színész mindazonáltal most is igyekezett megőrizni valamiféle egyensúlyt a kommerszfilmekben és a művészi igényű alkotásokban játszott szerepei között. A korosodó színészek többségéhez hasonlóan egyre gyakrabban vállalt televíziós felkéréseket, és feladatának tekintette a kevésbé ismert, de tehetséges alkotók támogatását is. Az [[1990-es évek]] elején kezdődött együttműködése [[Koltay Gábor]] magyar filmrendezővel. A ''Julianus barát'' című filmben mellékszerepet játszott, melyet állítólag azzal a feltétellel vállalt, hogy alkalomadtán Koltay főszerepet is biztosít majd számára. Erre [[1996 a filmművészetben|1996]]-ban, a [[millecentenárium]] évében került sor: a ''[[Honfoglalás (film)|Honfoglalás]]'' című filmben Nero játszotta [[Árpád magyar nagyfejedelem|Árpád]] szerepét. A színészválasztást egyesek kifogásolták, mondván, hogy amikor annyi kitűnő magyar színész nem jut szerephez, miért olasz művészt kellett hívni egy magyar történelmi személyiség megformálására. Koltay azonban azzal érvelt, hogy nem a színész nemzetisége, hanem az alakítása a mérvadó, Nero szereplése pedig a film külföldi értékesítése szempontjából is fontos volt. Példaként említette egy interjúban, hogy senki sem kifogásolta, amikor a spanyol [[Kolumbusz Kristóf|Kolumbuszt]] a francia [[Gérard Depardieu]] játszotta [[Ridley Scott]] történelmi filmjében ''([[1492 – A Paradicsom meghódítása]]).'' [[2001 a filmművészetben|2001]]-ben Koltay újabb filmet forgatott olasz színész-barátjával: a ''[[Sacra Corona|Sacra Coroná]]''ban Nero [[Szent Gellért|Gellért püspök]] szerepét kapta. A Koltay-produkciók nagy nézőszámot értek el, az alkotók jó szándéka is vitathatatlan, ám a fogadtatás mégis vegyes volt: számos kritikus (és néző) jegyezte meg, hogy a megvalósítás a nemes szándékhoz és témákhoz méltatlan, így például a helyenként elvárható látványosság helyett inkább az alacsony költségvetés érződik a művek képi világán.