„Henryk Dembiński” változatai közötti eltérés

A Magyarországra érkező tábornokot Kossuth [[1849]]. [[január 21.|január 21-én]] honvéd altábornaggyá nevezte ki majd megbízta a Tisza mögött összpontosított, négy hadtestből kialakított magyar fősereg parancsnokságával. Dembinszky a főparancsnokságot hiányos helyismerettel vette át és jelentős részben az ő tevékenységének köszönhető, hogy [[Franz Schlik]] tábornok hadteste kicsúszott a bekerítésből. A [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]] herceggel február 26-án és 27-én vívott [[kápolnai csata|kápolnai csatában]] mindkét fővezér gyenge teljesítményt nyújtott, de Windisch-Grätz nagyobb szabadságot adott hadtestparancsnokainak és ezért a csatát is ő nyerte meg. A csatát követő sikeres [[mezőkövesdi ütközet]] után Dembinszky nem engedte a sikert kihasználni és a magyar sereget visszavezette a Tisza mögé. A tábornok irányításával elégedetlen tisztek Görgei Artúr és [[Klapka György (tábornok)|Klapka György]] vezetésével [[március 3.|március 3-án]] [[Tiszafüred]]en a távozását követelték, majd önhatalmúan le is váltották a sereg éléről. A tiszafüredi zendülés néven elhíresült esemény után, a lefolytatott vizsgálat alapján Dembinszkyt felmentették beosztásából. Utóda [[Vetter Antal]] altábornagy lett.