„C–50” változatai közötti eltérés

A [[magyarország]]i [[gazdasági vasutak]]on a [[második világháború]]t követően jelentős mozdonyhiány jelentkezett. A meglévő szedett-vedett mozdonyállomány képtelen volt kielégíteni a megnövekedett szállítási feladatokat. A [[Gazdasági Vasutak Igazgatósága]] (GVI) ezért [[1948]]. [[október 7.|október 7]]<ref name="Indóház 1" />-én tervpályázatot írt ki, melynek célja 600–760&nbsp;[[Méter#A méter többszörösei és tortrészei|mm]] nyomtávolságú, 20–40&nbsp;km/h maximális sebességű mozdonyok beszerzése volt. A pályázatra két cég jelentkezett. Az egyik az [[V. számú Autójavító Nemzeti Vállalat]], amely egy 65 LE teljesítményű, 600&nbsp;mm<ref name="Indóház 1" /> [[nyomtávolság]]ú mozdonyt épített. Ezen pályázatra jelentkezett a [[Roessemann - Harmatta Gép és Csőgyár Rt.]] is az [[1949]]-ben tervezett és épített [[A–26]]-os mozdonnyal, amiből azonban csak egy darab készült. Még az év folyamán megjelent az [[A–26]]-os továbbfejlesztett változata, a [[B–26 (mozdony)|B–26]]-os [[mozdony]]. Ez utóbbit már sorozatban is gyártották (100 db.), de kis [[teljesítmény]]e (26 LE)<ref name="Indóház 1" /> miatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az [[államosítás]]ok után [[Szállítóberendezések Gyára]] névre keresztelt üzem az eddigi tapasztalatokat felhasználva belekezdett egy nagyobb teljesítményű [[mozdony]] tervezésébe. A ''C'' típusú mozdonyt ''50'' lóerő teljesítményűre tervezték, így kapta a ''C–50'' típusjelzést. [[1952]]-ben azonban a gyár beszüntette a [[kisvasút]]i járművek gyártását, így a – még csak papíron létező – mozdony tervezését a MÁV Északi Járműjavító Üzeme fejezte be. Az új [[mozdony]] C–50-es sorszámot, és ''EDK–413'' típusjelzést kapott. A [[mozdony]] tervezői az [[Északi Főműhely|Északi Járműjavító]]ban Helm Ödön, Szakács Gábor és Temesi Béla mérnökök voltak.<ref name="50 éves">{{cite web|url=http://www.kisvasut.hu/aktualis/C-50ev/c50tortenet.html|title=50 éves a C-50-es|publisher=kisvasut.hu|language=magyar}}</ref>