Főmenü megnyitása

Módosítások

==== Bach-korszak ====
A szabadságharc reményekkel telve indult nemcsak a nemzet, hanem a magyar liturgia pártolói számára is. 1848. június 19-én [[Eötvös József (író)|Eötvös József]], vallás és közoktatásügyi miniszter levelet írt [[Popovics Vazul]], munkácsi püspöknek, miszerint a kormány vállalná a bizánci rítusú szerkönyvek fordításának és kinyomtatásának költségeit. A harcok, majd a szabadságharc bukása meghiúsította a terveket.{{refhely|Véghseő, 2012|10. o.; |B. Papp, 1996|22. o.; |Pirigyi, 1990|85. o.}} Ráadásul a magyar csapatok [[világosi fegyverletétel|Világosnál]], az orosz sereg előtt tették le a fegyvert, ami többek között az ószláv liturgikus nyelvet használó görögkatolikusok ellen hangolta a közvéleményt. Sokan még mindig a román, ruszin illetve orosz nemzetiséggel azonosították a bizánci rítust, sőt Hajdúdorogot egyenesen azzal vádolták, hogy vallása miatt a cári seregek győzelmét kívánta.{{refhely|B. Papp, 1996|22. o.; |Véghseő, 2010}} A Szentszék ráadásul erősítette is ezt a beidegződést, hiszen az eperjesi és munkácsi egyházmegyéket következetesen ruszin, a fogarasi és nagyváradi egyházmegyéket pedig román egyházként emlegette. A magyar társadalom nagy része átvette ezt a szokást, és lenézte illetve kiközösítette a görögkatolikusokat tekintet nélkül azok tényleges nemzetiségi hovatartozására.{{refhely|Pirigyi, 1990|86. o.}} [[Bartakovics Béla]], egri érsek ezt a közhangulatot használta fel ahhoz, hogy Hajdúdorogot megnyerje a római katolicizmus számára. 1859-ben az eredetileg Hajdúnánásra tervezett nagyobb, római katolikus templomot Hajdúdorogon építtette fel, annak ellenére, hogy akkor a városban mindössze egy család tartozott a felekezethez. A ''császári vallásra'' több tehetős dorogi nemes is áttért a közhangulat miatt, de a többség megmaradt a bizánci rítusnál, így az érsek terve nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket.{{refhely|B. Papp, 1996|23. o.}} A szabadságharc bukását követő [[Bach-korszak]] a trónhoz hűségesnek ítélt nemzetiségeket támogatta a magyar érdekekkel szemben. Ennek egyik fontos eleme volt a [[Fogaras-Gyulafehérvári főegyházmegye|fogarasi egyházmegye]] érseki rangra emelése 1853-ban. A Habsburg uralkodók és a Szentszék nemzetiségi alapon hozta létre a főegyházmegyét, amelyet egyúttal kivettek az esztergomi prímás irányítása alól. Így a román görögkatolikus egyház függetlenül, a magyar klérust megkerülve érintkezhetett Rómával.{{refhely|Véghseő, 2012|10. o.; |Farkas, 1896|7. o.; |Grigássy, 1913|46. o.}}
 
A magyarellenes politikai légkörben szóba sem kerülhetett a magyar liturgia ügye. Ennek ellenére 1862-ben, hosszú évek fordítómunkáját követően, ''Roskovics Ignác'', hajdúböszörményi parókus kiadta az Óhitű imádságos és énekes könyvét. Ez volt az első széles körben elterjedt, jól használható, magyar nyelvű imakönyv, amely Popovics püspök tetszését is elnyerte.{{refhely|Véghseő, 2012|10. o.; |B. Papp, 1996|24-25. o.; |Farkas, 1896|17. o.; |Grigássy, 1913|47. o.}} Roskovics munkája mellett [[Vályi János]], későbbi eperjesi püspök, Csopey kanonok és Vaskovics, nyírtassi esperes is sokat fordítottak.{{refhely|B. Papp, 1996|25. o.|azonos=BP25}} A latin klérus a magyar liturgia terjedésével egyre többször hangoztatta, hogy a magyar nem liturgikus nyelv, ráadásul a szertartásokon is használt fordításokat sem hagyta jóvá a Szentszék.{{refhely|azonos=BP25}}
 
Ebben az időben Hajdúdorog vezető tisztségét, a főhadnagyi pozíciót Farkas Lajos töltötte be, aki a magyar liturgia és a hajdúdorogi mozgalom meghatározó alakjává vált. Farkas a latin klérus ellenkezése, a román görögkatolikus metropólia felállítása és a munkácsi püspökök óvatos diplomáciája láttán arra a következtetésre jutott, hogy a magyar liturgia ügyét érdemben egy önálló, magyar érzületű püspökség megalapításával lehet elérni. Egy céltudatos püspök ugyanis eredményesen tudná képviselni a magyar ajkú görögkatolikusok érdekeit. A magyar egyházmegye ötletéről Farkas az 1860-as években cikket jelentetett meg [[Mészáros Károly (író)|Mészáros Károly]] ungvári lapjában, a Kárpáti Hírnökben.{{refhely|Farkas, 1896| 19. o.; |B. Papp, 1996|23. o.; |Grigássy, 1913|47. o.}} Hajdúdorog azonnal a főhadnagy ügye mellé állt, viszont sokan aggályosnak érezték egy egyházmegye nemzetiségi alapon való felállítását.{{refhely|Farkas, 1896|19. & 23. o.}} Farkas Lajos 1863-ban gyűlést hívott össze Hajdúdorogon, ahol elhatározták, hogy feliratot készítenek Popovics Vazul püspökhöz. A feliratban a dorogiak arra kérték a püspököt, hogy engedje meg nekik, hogy teljesen magyarul végezzék a szertartásokat - egyes források szerint a püspökség kérdését is felvetették.{{refhely|Farkas, 1896|27. o.}} A levélben azt is kifejtették, hogy korábban a magyar liturgia szentesítésére azért nem kerülhetett sor, mert nem volt elég magyar nyelvű fordítás, ami azóta jelentősen megváltozott.
 
=== Az egyházmegye megalapítása ===