"A legbölcsebb és legbecsültebb és istenáldotta brassói Hanăş Bengner (Vagyis Johannes) úrnak jó egészséget kíván Neacşu Dlăgopoléből (vagyis [[Câmpulung]]).<br><br>
Így hát hagy tudassam veled a törökök tetteit, minthahogy hallottam, hogy a császár elhagyta Szófiát -– ez bizonyára igaz –, és fölfelé indult a Duna mentén.<br>Így hát tudhatnád, hogy egy nicopolisi ember eljött hozzám, és megmondta, saját szemeikkel látták, ahogy azok az általad is ismert hajók felhajóztak a Dunán.<br>Így hát tudhatnád, hogy minden városból magukkal visznek 50 embert a hajókon való szolgálatra.<br>Így hát tudhantnád, hogy némely hozzáértők Tsarigrádból (ez [[Isztambul]]) rájöttek, hogy haladjanak át azon a szűk szakaszon, amelyet te is ismersz.<br>Így hát elbeszélem neked Mahamet bég tettét, ahogy azt a szomszédos bojároktól valamint Negre vőmtől hallottam: a császár szabadságot adott Mahamet bégnek, hogy akkor járjon keresztül a Havasalföldön, amikor kedve tartja.<br>Így hát tudhatnád, hogy a mi Basarabunk<ref name=basarab>[[Neagoe Basarab]], havasalföldi fejedelem.</ref> túlzottan retteg a tolvaj Mahamet bégtől, még nálad is jobban.<br>Így hát elmondom neked, mint följebbvalómnak azt, hogy mit eszeltem ki. Elmondom, és te bölcsen megtartod e szavakat magadnak, hogy ne sok ember tudja, és javaslom, szerezz illő őröket.<br><br>Isten hozzon szerencsét neked. Ámen."
