„Apollo-program” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a nemz. kat.
a apró jav.
274. sor:
Az '''Apollo–15''' a programot ért alapvető változások miatt előlépett az első '''„J-típusú” küldetéssé'''. Ennek lényege az eszközök továbbfejlesztése volt, amely lehetővé tette, hogy az űrhajósok felszerelése kiegészüljön egy [[holdjáró]]val, valamint a holdi tartózkodási idő megduplázódhasson, összesen mintegy három napnyi tartózkodással, benne a kettő helyett három, egyenként 7 órás [[holdséta|holdsétával]]. A legnagyobb újítást a '''holdjáró''' jelentette, amely az addigi gyalogos expedíciókon megtett távolságokat a becslések szerint legalább megtízszerezte, ezzel egyrészt lazított a leszállás pontosságával kapcsolatos szigorú igényen (ha könnyen el lehetett autózni az egyes lelőhelyekre, egy pár száz méteres leszállási eltérés nem okozott problémát), másrészt több helyszín felkeresésével részletesebb képet lehetett általa összeállítani. Az űrhajósok felkészülését a változások miatt át kellett alakítani, amit az könnyített meg, hogy a leendő legénység az [[Apollo–12]] tartalékaként egyszer már végigment egy holdraszállási kiképzésen, így főként csak az új követelményekkel kellett törődni.
 
A kinevezett legénység [[David Scott|Dave Scott]] parancsnokból, [[Alfred Worden|Al Worden]] parancsnoki modul pilótából és [[James Irwin|Jim Irwin]] holdkomp pilótából állt össze. Először a program során a legénységnek is nyílt alkalma beleszólni a leszállóhely kiválasztásába. Az első bővített tudományos programú leszállásnál ugyanis több lehetséges helyszín is kívánatos volt és a tudósok hosszas vita után sem tudták eldönteni a végső jelöltet, mikor végül Scott parancsnok véleményét is megkérdezték, aki a '''Hadley-Appenninnek''' leszállóhelyet favorizálta. Végül így lett a ''Mare Imbrium'' (EsõkEsők Tengere) peremén végigfutó körkörös hegységrendszer, az Apenninnek egyik szeglete a végső jelölt, ahol a hatalmas lávasíkság a hegységgel találkozott és egy hasadékvölgy is kanyargott. A legénység ezúttal is élt az űrhajó névválasztás jogával és a parancsnoki hajónak [[James Cook|Cook kapitány]] hajója után az '''Endeavour''', a holdkompnak utalva mindhármuk [[Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje|légierős]] tiszt mivoltára a '''Falcon''' nevet adva.
 
Az Apollo–15 [[1971]]. [[július 26.|július 26]]-án 13:34:00 ([[UTC]]) startolt és [[1971]]. [[július 30.|július 30]]-án 22:16:29 (UTC) szállt le a Holdon. A leszállás ezúttal nem volt olyan pontos, mintegy másfél kilométerrel a kijelölt pont mellett landolt a Falcon. Az űrhajósok első ténykedése egy egyedi űrhajón kívüli tevékenység, a '''SEVA''', a felállva végzett űrhajón kívüli tevékenység volt, amelyben a holdkomp felső nyílásán kibújva a parancsnok felmérte a hely geológiai jellegzetességeit.