„Terminológiaelmélet” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Tamás Dóra PhD, Termik Terminológiai Kutatócsoport tagja, terminológiai szakirodalom alapján |
Dr. Tamás Dóra Mária terminológus, a Termik Terminológiai Kutatócsoport tagja, amelynek vezetője Dr. habil. Fóris Ágota, terminológiai szakirodalom alapján |
||
1. sor:
A terminológia értelmezése hármas: elmélet, módszertan, szakszókincs-gyűjtemény. Előfordul, hogy az elmélet elkülönítése végett a terminológiaelmélet vagy terminológiatan elnevezéseket is alkalmazzák, de a leggyakoribb a terminológia megnevezés használata. Ebben az értelemben a terminológia alatt nem a szaknyelvkutatás egy szűk területét, hanem a terminológia elméletét és módszertanát, és ezek alkalmazását értjük. A szaknyelvkutatás és a terminológia eredeti kiindulópontja ugyanis más. Míg a szaknyelvkutatás a szaknyelveket (szakszókincset, grammatikai szerkezeteket, stílust stb.) elsősorban nyelvészeti rendszerező megközelítéssel elemzi, addig a terminológia a wüsteri alapelvekre építve a fogalmi rendszerhez illeszkedő terminusokat és azok rendszerét vizsgálja, és nem tekint el a nyelv és a szakismeretek egységétől (lásd még Soglia 2002: 10; Tamás 2014: 16; Wüster 1974, 1991). Napjainkban is Eugen Wüstert (1898-1977) tekintik a modern terminológia atyjának.
A terminológia a lexikográfiához, azaz a szótártanhoz hasonlóan alkalmazott nyelvészeti diszciplína. A lexikográfiával ellentétben azonban kizárólag a szakszókinccsel foglalkozik. A gyakorlatban napjainkban elsősorban a szakszókincs modern elektronikus adatbázisokban való - nyelvészeti és számítógépes módszerek segítségével történő - feldolgozásával, annak szabványosításával, harmonizációjával, nyelvpolitikai (lásd Dél-Tirol, Katalónia) vonatkozásaival foglalkozik. A terminológiai szempontok alapján feldolgozott szakszavakat terminológiai adatbázisokban teszik közzé. A lexikográfia műfaja az elektronikus szótár (Sermann-Tamás 2013; http://mek.oszk.hu/11700/11730/).
A terminológiai
A terminológusok feladata a szakszókincs összegyűjtése, kidolgozása, rendszerezése, rögzítése és közzététele. A munka végzéséhez speciális nyelvészeti és számítógépes kompetenciákra van szükség. A terminológia saját szemléletmóddal rendelkezik, amelynek elvei és módszerei bármilyen szakszókincs kezelésére alkalmazhatók. A kurzusokon ezek elsajátítása folyik. Mivel a terminológus számára a szakszó mint nyelvi jel és a mögötte lévő fogalom szoros egységet képez, ezért mindig tárgyi szakirodalom és szakemberek ismeretére épít (ez utóbbi szakmai konzultáció keretében vagy nyelv és szakmai terminológiai munkacsoport létrehozásával történik, amikor a terminológus koordinátorként is működhet).
A terminológia alapfogalmai a terminus (szakszó) által jelölt fogalom, a fogalmat leíró definíció,
Eugen Wüster tevékenységét az ISO (International Organization for Standardization) nemzetközi szervezete is elismerte azzal, hogy 1947-ben létrehozta az ISO/TC 37-es számú műszaki bizottságot (lásd Fóris-Sermann 2010:47, Tamás 2014: 41-42, Zabóné 2012: 277), amelynek titkárává őt választották. Szintén Wüster érdeme a terminológiai rendezésre irányuló UNESCO program elfogadása, amelynek köszönhetően 1971-ben megalakult a bécsi központú Infoterm (International Information Centre for Terminology), amely mind a mai napig jelentős nemzetközi terminológiai központ (http://www.infoterm.info/).
|