|
== Filozófiája ==
Főművében (''Folyamat és realitás'', 1929) a világ spekulatív magyarázatára tett kísérletet. A [[kozmológia]] e kísérletében korrigálni igyekszik a nyugati gondolkodás némely félreértéseit. A szellem és az anyag széttagolását éppúgy bírálta, mintamint a szubsztanciára és akcidenciára történő klasszikus felosztást, vagy hagyományos időelképzeléseket. Whitehead megkísérelte elkerülni azt a tévedést, ami az elvont és konkrét felcseréléséből keletkezik ''(fallacy of misplaced concreteness)''. Filozófiájának adekvátsággal kell kitűnnie: „általános eszmék koherens, logikus és szükségszerű rendszerét kell alkotnia, amelynek a segítségével tapasztalatunk minden egyes eleme értelmezhető”. Ehhez komplikált kategóriarendszert alakított ki, amellyel minden valóságosat megpróbált megragadni.
Minden valóságos dolog ''esemény'' abban a folyamatban, amelyben „objektív hallhatatlansághoz”halhatatlansághoz” jut. A folyamat megragadással (prehenzió) jellemezhető. Ebben találkoznak a mindenkori tárgy múltból származó meghatározásai és a jövőre utaló lehetőségek. A reális dolgok, melyek az eseményeket reprezentálják, mindenkor szabadon választják a lehetőségek egyikét, és akkor érik el a beteljesedés állapotát, ha a lehetőség konkretizálódik. Ezek a folyamatok bipolárisok, azaz a szubjektív érzékelésben a fizikai pólus mellett egy szellemi pólussal is rendelkeznek. A folyamatban a dolgokat új tartalmak felvétele határozza meg, de a másoktól való elhatárolódás is. Ezek így, mint adatok, minden valóságban benne vannak. Az események viszonyát Withehead ''nexus''nak nevezte el (ilyen több esemény közi viszony például az egyidejűség) . Ezek a komplexitás és a kölcsönhatás fokai szerint olyan társulásként is felfoghatóak, melyek így együtt biztosítják a tartamot. A folyamatban adott lehetőségeket részben az időtlen tárgyak is meghatározzák. Ezeknek az eszméknek a dolgok keletkezésében bizonyos relevanciájuk van, és csak akkor reálisak, ha olyan esemény során valósulnak meg, amelynek célját alkotják. A köztük levő viszony [[Isten]] elrendező tevékenységétől függ.
Az Isten valamennyi teremtménnyel össze van kapcsolva, ez pedig azt jelenti, hogy a világot nem Isten teremtette, hanem ő menti meg; pontosabban:„ ő a világ költője, aki a világot gyengéd türelemmel vezeti az igaz, a szép és a jó belátása által.” A világ Withehead szerint egy nagy organizmus, melyben minden alkotórész önmagában is, és az egészben is, saját jelentéssel bír.
|
