„Szeminárium (teológia)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Oktatás kategória eltávolítva; Egyházi oktatás kategória hozzáadva (a HotCattel)
Nincs szerkesztési összefoglaló
5. sor:
A [[katolikus egyház]]ban megkülönböztetnek kis- és nagyszemináriumot.
 
A '''nagyszeminárium''' ([lat. seminarium maiusmaior] általános szóhasználatban: '''szeminárium''') a katolikus egyházban a papnevelő intézet (régiesen: papnevelde) [[Szinonímia|szinonimája]]. A papnevelés kötelező színhelye. Vagyis olyan sajátos felsőfokú, bennlakásos oktatási és nevelési intézmény, amely a papságra készülőket képzi hivatásukra. Az [[egyházjog]]i előírások szerint a papképzésnek legalább négy éven keresztül szemináriumban kell történnie.
 
Általában minden [[Egyházmegye|egyházmegyében]], ahol lehetséges, létrehoznak szemináriumot, de léteznek úgynevezett egyházmegyeközti szemináriumok, ahol több egyházmegye papnövendékeit képzik.
19. sor:
A szeminárium ''növendékeinek'' szokásos elnevezései: papnövendékek, kispapok, szeminaristák.
 
A Trianon utáni ''Magyarországon'', 1950-ig, tizenkét egyházmegyei szeminárium és egy központi (egyházmegyeközti) papnevelő intézet volt. A Rákosi-rendszerben a szemináriumok számát hatra csökkentette az állam, mégpedig a [[Központi Papnevelő Intézet]]re, és öt egyházmegyei szemináriumra: az esztergomi, az egri, a szegedi és a pécsigyőri római katolikus, valamint a nyíregyházi görög katolikus szemináriumra. 2010-ben a budapesti Központi Papnevelő Intézeten kívül nyolc püspöki székhelyen (a fent említettek mellett GyőrbenPécsett, Veszprémben és Vácott) működnek papnevelő intézetek.
 
A '''kisszeminárium''' (lat. seminarium minusminor): olyan nevelő és oktatási intézmény, melyben a ''középfokú'' humán és reáloktatás mellett nagy súlyt fektetnek a lelki/vallási képzésre is. Alapvetően a hivatásgondozást, és nem közvetlenül a papképzést szolgálja. – Gyakorlatilag nagyrészt olyan középiskolások látogatják, akikben már korán felmerült, hogy esetleg a későbbiekben a papi hivatást választják. A kisszemináriumi képzés alapján megalapozottabban dönthetnek arról, hogy a középfokú oktatást követően valóban egy papnevelő intézetben kívánnak-e továbbtanulni, a papságot választva élethivatásuknak. – Magyarországon, az egyházi iskolák 1948-ban történt [[államosítás]]a előtt, szinte valamennyi egyházmegyének volt kisszemináriuma.
 
==Források==