„Dino Baggio” változatai közötti eltérés

Tizenhárom évesen fedezte fel őt a [[Torino FC|Torino]] egy játékosmegfigyelője, majd öt évig a „Granata” utánpótláscsapataiban pallérozódott. 1989-ben mutatkozhatott be a felnőttcsapatban, és egy ideig párhuzamosan játszott itt és az ifiegyüttesben. Első meccsét a [[SS Lazio|Lazio]] ellen játszotta, és gyorsan beverekedte magát a kezdőcsapatba is. Gyorsan kiderült legfőbb erénye, a kitartás, és Torinóban, majd többi állomáshelyén is bevetették több poszton, nem csak eredeti szerepkörében, védekező középpályásként. A Torinóval [[1989–1990-es olasz labdarúgó-bajnokság (másodosztály)|1990-ben]] megnyerte a másodosztályt, egy évvel később pedig a [[MitropaKözép-európai kupa|Mitropa- kupát]]. [[1991–1992-es olasz labdarúgó-bajnokság (másodosztályelső osztály)|1991-ben]] az [[FC Internazionale Milano|Internazionaléhoz]] került kölcsönben, ahol huszonhét meccsen egy gólt szerzett.

A Juventusban és az [[1994-es labdarúgó-világbajnokság|1994-es vb-n]] nyújtott jó teljesítménye miatt az [[1994–1995-ös olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály)|1994-95-ös idény]] előtt a [[Parma FC|Parma]] megpróbálta leigazolni Baggiót. Baggio eleinte visszautasította a Parma ajánlatait, és a Juventus is hajlott arra, hogy megtartsa őt. Sokáig úgy nézett ki, hogy a fiatal [[Alessandro delDel Piero]] kerül Parmába, azonban végül Baggio meggondolta magát, és a két csapat nyélbe üthette az üzletet. A Parmánál rögtön [[1994–1995-ös olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály)|első idényében]] [[1994–1995-ös UEFA-kupa|UEFA-kupa]]-győztesnek mondhatta magát. Ebben a döntőben is betalált, ahol az ellenfél ezúttal Baggio korábbi csapata, a Juventus volt. Az odavágón, hazai pályán ő szerezte a győztes gólt, míg a visszavágón a Parma neki köszönhetően egyenlített [[Gianluca Vialli]] vezető találata után. Ezzel az újabb két góllal Baggio már öt gólnál járt az UEFA-kupa-finálékban. Az európai sikerek ellenére a bajnokságban nem sikerült maradandót alkotni sem [[Alberto Malesani]], sem [[Carlo Ancelotti]] irányítása alatt. A legjobb eredmény ebben az időszakban egy második hely volt, melyet Ancelotti edzősködése idején ért el a Parma.

Az [[1998–1999-es UEFA-kupa]] során egy súlyos sérülés elszenvedője volt, miután a [[Wisła Kraków SA|Wisła Kraków]] ellen egy lengyel huligán késsel fejen találta őt. Ennek eredményeként a krakkóiakat egy évre eltiltották a nemzetközi kupaszerepléstől. A szezon végén ismét sikerült elhódítania a kupát, valamint megnyerte a Parmával a [[1998–1999-es olasz labdarúgókupa|Coppa Italiát]] és a szuperkupát is, előbbit a [[ACF Fiorentina|Fiorentina]], utóbbit a bajnok [[AC Milan|Milan]] ellen. A [[1999–2000-es olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály)|következő évadban]] is maradt Parmában, és hozzásegítette a gárdát egy negyedik helyhez. Kis híján a BL-selejtezős hely is összejött, az [[FC Internazionale Milano|Inter]] csak playoffban bizonyult jobbnak. Baggio legemlékezetesebb megnyilvánulása ebben az idényben egy durva sportszerűtlenség volt. A [[Juventus FC|Juventus]] elleni bajnokin elkövetett egy szabálytalanságot [[Gianluca Zambrotta]] kárára, amiért a játékvezető [[Stefano Farina]] egyből piros lappal kiállította. A döntést nehezményező Baggio ezután egy pénzre utaló gesztust tett a bíró felé, vagyis hogy tulajdonképpen eladta az összecsapást, valamint a pályára köpött. Ezek miatt saját klubja kétmeccses eltiltással és húszmilliós bírsággal sújtotta. A szövetség elnöke, [[Luciano Nizzola]] további büntetésként eltiltotta őt a [[olasz labdarúgó-válogatott|válogatott]] soron következő, [[svéd labdarúgó-válogatott|Svédország]] elleni barátságos meccsétől, melyet 2000. február 23-án rendeztek.<ref>{{cite web|title=Dino Baggio dà del venduto all' arbitro, Bergamo lo difende|url=http://archiviostorico.corriere.it/2000/gennaio/10/Dino_Baggio_del_venduto_all_co_0_0001104220.shtml||work=[[Corriere dello Sport]]|language=olasz|accessdate=2015-01-14}}</ref>