„Újraszületés (buddhizmus)” változatai közötti eltérés

A [[Korai buddhizmus|korai buddhista]] szövegekben sok utalást találni az újjászületésre. Ezek a legfontosabbak: Mahakammavibhanga -szutta ([[Maddzshima-nikája|MN]] 136); Upali -szutta ([[Maddzshima-nikája|MN]] 56); Kukkuravatika -szutta ([[Maddzshima-nikája|MN]] 57); Molijaszivaka -szutta ([[Szamjutta-nikája|SN]] 36.21); Szankha -szutta ([[Szamjutta-nikája|SN]] 42.8).

Úgy tartják, hogy a kialakuló tudat (páli: ''szamvattanika vinnyana,'' [[Maddzshima-nikája]] .1.256)<ref>"Post-Classical Developments in the Concepts of Karma and Rebirth in Theravada Buddhism." by Bruce Matthews. in ''Karma and Rebirth: Post-Classical Developments'' State Univ of New York Press: 1986 ISBN 0-87395-990-6 pg 125 [http://books.google.com/books?id=iaRWtgXjplQC&pg=PA126&dq=Bija+Niyama&lr=#PPA125,M1]</ref><ref>Collins, Steven. ''Selfless persons: imagery and thought in Theravāda Buddhism'' Cambridge University Press, 1990. ISBN 0-521-39726-X pg 215^{[http://books.google.com/books?id=ruJvjdNQVPIC&pg=RA1-PA115&lpg=RA1-PA115&dq=samvattanika&source=bl&ots=d_WluqzeuL&sig=SX1Ua5bfFDZJB16eOueopPtVntw&hl=en&ei=bfpFS5WzOs-UtgfU16z7AQ&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=14&ved=0CD8Q6AEwDQ#v=onepage&q=samvattanika&f=false]}</ref> vagy "[[tudatfolyam]]" (páli: ''vinnyana szotam'', [[Dígha-nikája]] 3.105) <ref>"Post-Classical Developments in the Concepts of Karma and Rebirth in Theravada Buddhism. by Bruce Matthews. in Karma and Rebirth: ''Post-Classical Developments'' State Univ of New York Press: 1986 ISBN 0-87395-990-6 pg 125 [http://books.google.com/books?id=iaRWtgXjplQC&pg=PA126&dq=Bija+Niyama&lr=#PPA125,M1]</ref> születik újjá. A [[Korai buddhizmus|korai buddhista szövegek]] egyértelműen leírják, hogy nincs örök tudat, amely életről életre vándorolna.<ref>For an explicit rejection of this view in the early texts see David J. Kalupahana, ''Causality--the central philosophy of Buddhism.'' University Press of Hawaii, 1975, page 119.</ref> A rögzítettség nélküli én hiánya nem jelenti azt, hogy ne lenne folytonosság. Ugyanúgy, ahogy a gyertya lángja átkerül egy másik gyertyára, függő kapcsolat van az egymást követő életek között is. Viszont se nem azonosak, se nem teljesen különbözőek.

Bár az összes buddhista hagyomány elfogadja az újjászületést, mégsem egységes arról az elképzelés, hogy a halál pillanata után, hogyan követik egymást az események. A középkori páli tudós, [[BuddhaghószaBuddhagósza]] újjászületési-tudatnak nevezte azt a tudatot, ami a feltételét alkotja egy új születésnek (''patiszandhi''). A [[hínajána]] buddhizmus általánosan úgy tartja, hogy az újjászületés azonnali, míg a [[Tibeti buddhizmus|tibeti]] iskolákban létezik a [[bardo]] (köztes állapot) fogalma, amely akár 49 napig is tarthat. Tibetben ez egy külön tudományhoz vezetett, a halál és újjászületés 'tudományához'. Ennek nagy része megtalálható a ''[[Bardo tödol|Tibeti halottaskönyvben]]'' ([[Bardo tödol]]).

A [[hínajánathéraváda|théraváda buddhizmus]] általánosan nem fogadja el a köztes állapotot, még akkor sem, hogyha néhány korai buddhista szöveg alátámasztja azt.<ref>Macmillan ''Encyclopedia of Buddhism''. Vol. 1, p. 377</ref><ref>The Connected Discourses of the Buddha. A Translation of the Samyutta Nikaya, Bhikkhu Bodhi, Translator. Wisdom Publications. Sutta 44.9</ref> Erről az állapotról semmilyen tanítás nem maradt fent korai iskolák nikájáiban. Csak homályos utalások szerepelnek, amelyeket többféleképpen lehet értelmezni. A több ezer [[szútra|szutta]] között egy sem nyújt instrukciókat, hogy hogyan lehetne az újjászületést befolyásolni egy köztes állapotban. Mindössze egy tucatnyi bekezdés említ valamiféle köztes időt halál és születés között. Néhány bekezdés megemlíti, hogy ebben a köztes állapotban meg lehet világosodni<ref>[[Szamjutta-nikája]] 46.3</ref>, de semmit nem ír arról, hogy hogyan.