„Anton Webern” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
48. sor:
===Anyagi gondok és házassága===
Vezényelni ugyan soha nem tanult, de a század elején még nem [[karmester]]-szakon sajátították el ezt a mesterséget, hanem a gyakorlatban. Egyes dokumentumok tanúsága szerint 1908 nyarán a [[Bad Ischl]]-i Kurorchester másodkarmestereként kapott állást. [[Operett]]eket vezényelt és ekkor kezdett el operatervén dolgozni [[Maurice Maeterlinck]] szövege alapján ''(Alladine és Palomides)'', sőt barátjától, [[Ernst Diez]]től is [[Librettó|librettót]] kért. Ősszel visszatért Bécsbe, és a következő másfél esztendő alatt valószínűleg itt próbálkozott korrepetitorsággal és vezényléssel (közben talán [[Innsbruck]]ban is). 1910 májusában, a nyári szezon idejére [[Teplice|Teplitzbe]] szerződött a színházhoz, ahol elsőnek [[Leo Fall]] ''Elvált asszony'' című operettjét vezényelte.
Webern életének alakulását még esztendőkig befolyásolta: hol volt éppen Schönberg és mit csinált. 1911-ben például Schönberg ismét átköltözött Berlinbe. Már 1910 októberében odalátogatott, hogy tanúja legyen első külföldi zenekari bemutatójának, a ''Pelleas'' előadásának (a karmester [[Oskar Fried]] volt, aki később Webern-zenét is dirigált.) Mesterével októberben Webern is Berlinben járt; onnan utazott tovább új állomáshelyére, [[Gdańsk|Danzigba]]. Az ekkor kezdődő négy esztendő hiteles története csak naplóinak és [[Alban Berg]]gel folytatott levelezésének köszönhetően ismert. Ebben az időszakban alakult át lelkes, fanatikus fiatalemberből befelé élő, megkeseredő, az élettől keveset váró, anyagi gondoktól őrlődve csendes alkotóórákra vágyódó felnőtté.
Megtelepedni egyelőre sehol sem tudott és minden alkalmat megragadott, hogy valami ürüggyel elutazzék, barátok közé. 1910 októberétől 1911 tavaszáig élt Danzigban, ahol a színház első karmestere egykori Schönberg-növendéktársa, [[Heinrich Jalowetz]] volt. Ő vette gondjába, de Webernnek minden igyekezet ellenére csak operettek dirigálása jutott, sőt még a kórust is neki kellett korrepetálnia. Ráadásul elviselhetetlen teher volt számára a város kellemetlen, [[Poroszok|porosz]] kulturális légköre. Itt, Danzigban vette feleségül, sokéves ismeretség után Wilhelmine Mörtlt (1911. február. 22-én), külön engedéllyel, ugyanis unokatestvérek voltak. A családalapítás nem a legszerencsésebb csillagzat jegyében indult. Anyagi gondjaikat tetézte, hogy már útban volt első gyermekük. Felesége, egy bécsi ügyvéd leánya, elvárta, hogy biztos körülmények között éljenek. Mindamellett Minna asszony hűséges társnak bizonyult. Három lányuk született Amalie (1911), Maria (1913), Christine (1919) és egy fiúk, Peter (1915).
Kamarazenekari- és kvartett-darabokat komponált és mivel családjának otthont kellett keresnie és nem akart hazaköltözni apjához, így apósához utaztak, Bécsbe. Schönberg sógora, [[Alexander von Zemlinsky]], a [[prága]]i [[Német Színház]] első karnagya, Prágába akarta szerződtetni. Schönberg Berlinbe hívó levele azonban eldöntötte a dilemmát. Berlin-Zehlensdorfban, mestere közelében talált lakást. Innen utazott 1911 novemberében Münchenbe, a nagy jelentőségű Mahler-premierre, a ''Das Lied von der Erde'' (Dal a földről) [[Bruno Walter]] vezényelte ősbemutatójára. Három nap múltán Berlinben ő zongorázta el Schönbergnek. A telet a német fővárosban töltötte. Tanúja lehetett a ''Pierrot lunaire'' kezdeti kompozíciós munkájának és általában: Schönberg lassan beérő sikereinek. Webern joggal érezhette, neki is el kell valahogy jutnia végre a közönséghez. Az első tennivaló: megjelentetni műveit. Saját kiadásában akarta közzétenni két zenekari (op. 1, 6), egy kvartett (op. 5) opuszát és dalait. Februárban és márciusban Prágába is elkísérte Schönberget, majd vissza Berlinbe. Schönberg öt zenekari darabjának zongorakivonatát készítette el, sőt egy Schönberg tiszteletére összeállított kötetet is szerkesztett és közben arról álmodozott, hogy hamarosan Mahler-, Beethoven-, Schönberg-műveket dirigál majd. Májusban meglátogatta édesapját Klagenfurtban, innen új munkahelyére utazott 1912 júniusában, a [[Szczecin|stettini]] színházba. Webernt nyomasztotta a város, általában a vidéki színház olcsó és híg morálja. Egészsége leromlott, depresszió gyötörte. A zenéléstől is elment a kedve, szabadidejét olvasással töltötte.
Október közepén Berlinben volt ismét, ahol rész vett a ''Pierrot lunaire'' ősbemutatóján. A bécsi ''Gurrelieder'' (Gurre-dalok) bemutatóján azonban idegösszeroppanása miatt nem lehetett jelen, egy [[semmering]]i szanatóriumban ápolták. Március utolsó napján mégis Bécsben volt a zenetörténet egyik legemlékezetesebb botránykoncertjén. Schönberg - két kedvenc tanítványa, Berg és Webern kedvéért - maga vezényelte az „Akademischer Verband für Literatur und Musik“ rendezésében, a Konzertverein nagytermében megtartott hangversenyt. Már Webern ''Hat zenekari darabja'' (op. 6) és Schönberg ''Kamaraszimfóniája'' alatt hangos jelenetek zajlottak a lelkes fiatalok és a talán provokatív indulattal eljött operettkomponisták, idősebb hallgatók között. Zemlinsky dalai után Berg hatalmas zenekarra írt, de igen rövid op. 4-es dalai következtek, [[Peter Altenberg]] ''Ansichtskarten'' (Képeslapok) szövegeire. A nevetés és zaj növekedett, Schönberg lekopogta a zenekart és megfenyegette a rendbontókat. Erre kitört a vihar. Webern egy páholyból kiabálta, hogy ki kell dobni az egész bandát, - a válasz: „bolondokházába azokkal, akik ilyen zenét írnak“. Mahler Gyermekgyászdalait már elő sem lehetett adni és a verekedéseknek bírósági következményei lettek.
A tavaszt és a nyarat pihenéssel, alkotómunkával töltötte. Egy [[isztria]]i üdülőben, majd otthon, apja mellett Karintiában, a hegyekben egészsége már éppen helyreállt, amikor júliusban az újabb színházi karmesteri szerződés (Prága) lelkileg ismét összeroppantotta. Ausztriában maradt, Bécsben. Alt-Hietzingben talált végre családjával lakást, nem messze Schönberg és Berg otthonától. Félretett pénzét emésztette, amit zeneelmélet-órák adásával, korrepetitori munkával próbált pótolni. Ezek az 1913-1914-es bécsi hónapok azonban legalább ismét lehetővé tették az alkotómunkát: az op. 9-11 java ekkor készült el.
===Az első világháborúban===
== Művei ==
| |||