„Magdeburgi Szent Adalbert” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
27. sor:
}}
'''Magdeburgi Szent Adalbert''' ([[Elzász]] vagy [[Lotaringia]], 910. körül - [[Zscherben]], [[981]]. [[június 20.]]) [[Szentté avatás|szentté avatott]] német származású püspök, [[Magdeburg]] első püspöke, a szlávok apostola.
==Élete==
Fiatalkoráról nem maradtak fenn információk. Az első írásos feljegyzés szerint 950 körül érseki okiratkészítő lett [[Köln]]ben. 953-tól 958-ig [[I. Ottó német-római császár]] kancelláriáján jegyző volt, majd 959-től 961-ig szerzetes a [[Trier|trier]]i Szent Maximin kolostorban, ahol először hallott a Kelet-európai népek megtérítéséről. [[I. Szvjatoszláv kijevi fejedelem]] anyja, Szent [[Olga kijevi fejedelemasszony]] már keresztény volt, s úgy gondolta, hogy megpróbálja fiát, s ez által az országát is a kereszténységre téríteni, s ehhez I. Ottó német-római uralkodótól püspököt és papokat kért. Adalbert 961-ben néhány társával együtt útra kelt [[Kijev]] felé, de alig érték el a határt, amikor pogányok a csoportot megtámadták, s a támadást egyedül Adalbert élte túl.
Ezután rövid ideig [[II. Ottó német-római császár]] kancelláriáján dolgozott, majd a császár kinevezte a [[Lauter]] melletti [[Weissenburg]] kolostorának apátjává, ahol elkészül a Prümi Regino krónikájának neki tulajdonítható folytatásával. 968. októberében a ravennai zsinaton megalapítják a Magdeburgi Érsekséget, melynek első érsekévé Adalbertet nevezik ki, s őt [[XII. János pápa]] szenteli püspökké. Ezután azonnal érseki székhelyére utazott, majd az egyháztartománya három püspökségének [[Merseburg]]nak, [[Meissen]]nek és [[Zeitz]]nek püspökeit 968. karácsonyán maga szenteli fel, valamint a papi utánpótlás biztosítására iskolát alapít.
Adalbert egy lelkipásztori útján merseburgi püspökség területén 981. június 20-án halt meg. Testét Magdeburgba szállították, és a dómban temették el. Tisztelete hamar elterjedt az egyházon belül, s rövidesen szentként kezdték el tisztelni.
| |||