„Galambfélék” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó  változtatást (LewisDaCosta98), visszaállítva Apród szerkesztésére
176. sor:
A galambok azon ritka [[madarak]] közé tartoznak, melyek tejjel táplálják fiókájukat. A begyükben képződő tej kémiailag is hasonló az [[emlősök]] tejéhez. Más madarak közül csupán a [[flamingófélék|flamingók]] és a [[császárpingvin]] ''(Aptenodytes forsteni)'' szervezetében termelődik tej.
 
A galambtej azegy, a kifejlett madarak begyében képződő váladék, mely néhány napos korukig a fiókák egyedüli tápláléka. Úgy tűnik, fontos, hogy a fiókák elesége ebben az időszakban más táplálékot ne tartalmazzon. Néhány napos koruk után fokozatosan egyéb táplálékot is kapnak a fiókák, de a begytej bizonyos arányban étrendjük fontos kiegészítője marad csaknem teljes kifejlődésükig.
 
A begytej mindkét szülőmadár szervezetében termelődik, termelését az [[agyalapi mirigy]] szabályozza. A kotlási időszak félidejénél a begy egy részének szövetei megvastagodnak, vérerek hálózata szövi be őket. A begy fala ezen a részen akár háromszorosára is megduzzadhat. A kotlási periódus második felében és a fiókák kikelésére a [[méhek]] lépsejt-szerkezetére hasonlító piros redőzet látható rajtuk. Erről a szövetről tejet tartalmazó sejtek válnak le és gyűlnek össze a begyben, melyet a szülő felöklendez, és a fiókákat eteti vele.
186. sor:
[[Fájl:Pink Pigeon 001.jpg|thumb|right|200px|[[Rózsaszín galamb]] ''(Streptopelia mayeri)'', ezt a fajt a fogságban tenyésztés utáni visszatelepítés mentette meg a kipusztulástól]]
 
A mezőgazdasági termelés kiszélesedése általában kedvezett a galamboknak. A galambokban megvan a képesség arra, hogy hamarjában odarepüljenek az adott helyre, teleszedjék begyüket magvakkal és gyorsan visszarepüljenek az erdő védelmébe, ahol aztán nyugodtan emészthetnek. A [[szirti galamb]] háziasított változatának, a [[házigalamb]]nak újra elvadult egyedei, az úgynevezett parlagi galambok a legsikeresebbek ebből a csoportbólszempontból. A nagyvárosokban sokszor milliós állományaik élnek. Az ember széthordta világszerte mindenhová a házigalambot és az mindenütt kivadult, így ma alig van olyan pontja [[Föld]]ünknek, ahol nem élnek elvadult házigalambok. Az [[ember]] oltalma alatt maradó házigalambok is óriásrendkívül nagyságrendbennagy számban élnek [[Föld]]ünkön. Sok fajtában ma már alig lehet felismerni a vad őst, és egyetlen háziasított állatfajnak sem annyira változatos a külalakja, mint a házigalambnak.
 
Egyes galambfajok terjeszkedése ma is tart. A [[balkáni gerle]] óriási és gyors terjeszkedése a szemünk előtt zajlott le a [[20. század]] közepén. Eredetileg csak az európai kontinens délkeleti részén költött. A század első éveiben aztán lassan terjeszkedni kezdett a [[Balkán-félsziget|Balkánon]] észak felé, [[1930]]-tól pedig gyorsan nyomult északnyugati irányba. [[Anglia|Angliát]] [[1955]]-ben érte el és 15 éven belül lefoglaltaelfoglalta az összes brit szigetet. Jelenleg elérte már [[Feröer]]t is. [[1974]]-ben elérte [[Portugália|Portugáliát]] és napjainkban [[Észak-Afrika]] felé terjeszti fészkelő areáját.
 
A [[balkáni gerle]] gyors térnyerése miatt a korábban elterjedt [[vadgerle]] kiszorult a településekről és inkább a szántóföldek, külterületek madara maradt. Korábban a ''vadgalamb'' szót a magyar nyelvben többnyire a vadgerlére használták, mára inkább az elterjedtebb balkáni gerlét illetik vele.
231. sor:
[[Fájl:HUFf 10 1950 obverse.JPG|200px|thumb|10 [[Fillér (váltópénz)|filléres]] pénzérme hátoldala a békegalambbal]]
 
A nagyszámú galambfaj közül az emberi kultúrában elsősorban a [[házigalamb]] játszik fontos szerepet. A többi fajt legfeljebb, ízletes húsa miatt tartják csak számon.
 
A házigalamb mint [[szimbólum]], elsősorban a [[béke|békét]] szimbolizálja. A legtöbb [[vallás]]ban a galamb a békés lény (ami nem feltétlenül tükrözi a valóságot), szemben a [[sólyomfélék|sólyommal]] és [[sas]]sal, amelyek az erő, a [[hatalom]] és [[erőszak]] megtestesítői.