„Walt Whitman” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
35. sor:
Az első tipikusan amerikai költő, aki az emberekkel, minden emberrel, az élő és élettelen világgal való összetartozás érzését öntötte versekbe. Az öröm, a diadal süt át minden költeményén, azt érezteti, hogy az a világ, amelyben ő él, minden rosszaságával és csúnyaságával együtt nagyszerű hely. Verseiből sugárzik az amerikai optimizmus, a megélt szabadság és demokrácia. Amerika megnyerte a [[Amerikai függetlenségi háború|függetlenségi háborút]], majd az 1861-1865 közt tartó hosszadalmas, leggyakrabban döntetlen ütközetekkel végződő, s nagy vérveszteségekkel járó [[amerikai polgárháború]]ból is győztesen került ki, egyben maradt ez a hatalmas ország, az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]. Ma már tudjuk, hogy a 20. századi [[első világháború|első]] és [[második világháború]] idején is a győztesek oldalán harcolt Amerika. Ennek az Amerikának a gyermeke Walt Whitman. Az amerikai közösségért és benne önmagáért is lelkesedett.
 
Része volt a költőnek közelebbről is az [[amerikai polgárháború]]ban, közvetlenül nem állt be a katonák közé, de amikormint hadi tudósító két alkalommal a csatamezőkön is járt, s látogatta a virginiai kórházakat. Amikor testvére George Washington Whitman megsebesült [[Fredericksburgi csata (1862)|Fredericksburg csatamezején]], s kórházba került, akkor a New York-ban élő Walt Withman [[Washington (főváros)|Washingtonba]] ment, s megkereste sebesült testvérét. Ezek után elhatározta, hogy betegápoló lesz, s a sebesült katonáknak szenteli idejét. Nagyon sok sebesült katonának nyújtott vigaszt, írt helyettük levelet a családjuknak, a washingtoni kórházakban dolgozó orvosok is igen jótékonynak találták Walt Whitman sebesültek közt végzett tevékenységét. A költő írnoki állást vállalt a hadsereg számviteli hivatalában, csekély fizetését a sebesültek apró szükségleteinek kielégítésére fordította. Négy évet töltött önkéntes kórházi látogatásokkal, rengeteg tapasztalatot szerzett, a sebesülések jellegéből felismerte, hogy puskalövedék, tüzérségi gránát vagy tömör ágyúgolyó okozta, legtöbbször ez utóbbiak már a csatamezőn meghaltak. Mintegy 30%-os vérveszteséggel számoltak a csatákban, s a korabeli körülmények közt gyakran több nap vagy akár egy-két hét is eltelt, amíg a sebesültek kórházba jutottak, s a háború első felében a kórházi körülmények riasztóak voltak, csoda, hogy sokan mégis túlélték. 1862-ben állt be változás, amikor William Hammond került az északiak egészségügyi szolgálatának élére.
 
Walt Withman a sebesültek szemével látott rá a csatmezőkre, s arra, hogy mi vár az otthoniakra, apákra, anyákra, feleségekre, testvérekre. Whitman a sebesültek közt találta meg az amerikai személyiség kifejeződését, közöttük alakult tovább a saját amerikai személyisége is, mindezeket szabad versekben írta meg, elvetette a kötött versformákat, ugyanakkor versei sorokra vannak tördelve, s bennük egy utánozhatatlan belső ritmus uralkodik, mely közel hozza a témát az olvasóhoz. Egy nagy korban élt Walt Withman, jelen volt az amerikai nemzet születésénél, ettől ragyognak, szárnyalnak versei, amelyek azonban sajnos saját korukban nem értek el ahhoz a közösséghez, amely ihlette azokat. Az izmusok megjelenése idején, amikor a szabadvers divat lett, az első világháború előtt és után fedezték fel [[posztumusz]] Walt Withman költészetét, s a költészet megújulása idején figyeltek újra és újra rá, amerikai eredetiségére, amely a szintén posztumusz felfedezett angol [[William Blake]] költészetét is jellemezte, talán ismerte is Withman Blake profétikus köteteit. Mintaképe leginkább az angol [[Biblia|Szentírás]] és [[Osszián|Macpherso-Osszián]] ritmikus prózája lehetett.