„Peja” változatai közötti eltérés

A [[Középső kőkorszak|mezolitikumi]] ember életének régészeti emlékeit találták meg a várostól észak-keletre, a [[Prokletije]] hegységben. Az [[indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvet]] beszélő, törzsi társadalomba szerveződő [[illír nyelv|illírek]] [[i. e. 1000|Kr. e. 1000]] körül, a [[bronzkor]] végén és a [[vaskor]] hajnalán tűntek fel a [[Balkán-félsziget]] nyugati vidékein. Ők – valószínű a docleatae törzs – alapították a várost, közel a [[Rugova-völgy]] déli bejáratához. A településnek a különböző [[Illyria|illír államalakulatokban]] szerepe volt a Nyugat-Balkán belső területein és az [[Adriai-tenger]] mellett található helyiségek közötti kapcsolatban.

[[Római Birodalom|Róma]] az első ([[I. e. 229|Kr. e. 229]]‒[[I. e. 227|227]]), a második ([[I. e. 220|Kr. e. 220]]‒[[I. e. 219|219]]) és a harmadik ([[I. e. 168|Kr. e. 168]]) illír háborúban sorra legyőzte az illír királyságokat. A birodalom az elfoglalt, s [[gyarmat (terület)|gyarmatokká]] lett területek egészét előbb [[Illyricum]] [[római provinciák|provinciává]], később – a [[római császárkor|császárkorban]] (Kr. u. [[9]]) – a déli területet [[Dalmácia]] provinciává szervezte. A város [[municipium]] volt. Ez jelzi, hogy lakói bennszülöttekből ‒ valószínű latinizált illírekből ‒, és nem római telepesekből tevődött össze. E korban több megnevezése ismeretes a városnak: Picaria, Pescijum, Pentz, Siparant(um). A négy évszázados római jelenlét gazdasági és kulturális felemelkedést hozott az illírek lakta területeknek, így a városnak is, amely ebben az időszakban ugyancsak megtartotta – földrajzi elhelyezkedéséből adódóan – a provincia közlekedésében betöltött jelentős szerepét.