„Konstantin Päts” változatai közötti eltérés

 

==A hallgatás időszaka==

Az államcsínnyel egy időben Észtországban hadiállapotot vezettek be, betiltották a szabadságharcosok szervezetét, vezetőiket letartóztatták. A politikai elit ezt a lépést egyhangúan támogatta, mivel arra gondoltak, hogy a helyzet konszolidálása után Päts visszaállítja a demokratikus politikai rendet. A vitákat megelégelő Päts azonban feloszlatta az országgyűlést. Ezt a lépést nevezzük a hallgatás időszakának kezdetének, mely 1938-ig tartott. A politikai pártokat megszüntettek, mindössze egyetlen párt működött, a Haza Szövetség. Korlátozták a sajtó- és szólásszabadságot is (elvették Tõnissontól a Postimeest is). Pártok helyet az embereket a mesterségek, hivatások szerinti kamarákba szervezték. 17 kamara jött létre. Ezeknek központi képviseletét 1935-től az Állami Gazdasági Tanács látta el. Mindezek ellenére, vagy ennek hatására (a vélemények ez ügyben megoszlanak) az észt gazdaság ebben az időszakban fellendült.

 

 

==A rabság évei==

Pätsot a szovjet megszállás kezdetén háziőrizetbe helyezték, [[Szentpétervár|Leningrád]]ba, onnan pedig [[Ufa|Ufába]] szállították, nem sokkal később börtönbe zárták. 1952-ben átszállították egy börtönkórházba. 1954-ben Észtországba vitték egy pszichiátriai intézetbe, mivel őrültnek nyilvánították, mert ragaszkodott ahhoz, hogy ő Észtország elnöke. Hazatérésének híre nyugtalanságot keltett, ezért ezután végleg elszállították Észtországból. Utolsó éveit Burasevoban törtötte egy pszichiátriai intézetben. 1956-ban, 82 éves korában hunyt el. Az észt függetlenség visszanyerése után sírját megkeresték és feltárták. Konstantin Pätset 1990. október 21-én [[Tallinn]]ban újratemették.