„1983 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
20. sor:
| {{Bulgária}} ||[[Szrebarna Bioszféra Rezervátum]] || [[kép:Srebarna Iz 4.jpg|150px]] ||A [[Szrebarna Bioszféra Rezervátum]] egy 6 km2-en elhelyezkedő, [[Duna]] melletti édesvizű tó és élőhely. A rezervátumot elsősorban azért hozták létre, hogy védelmet nyújtson az itt élő számtalan madárfajnak, amelyek az országban előforduló madárfajok mintegy felét képviselik. A tó és vidéke közel száz madárfaj költőhelye, melyek között sok a ritka vagy veszélyeztetett faj, és további nyolcvan költöző faj talál itt menedékre telente. A Szrebarna Bioszféra Rezervátumban hetvenhat növényfaj él, többek között a vízililiom és egy sor ritka mocsári növény. A rezervátum területének kétharmada nádas, amely komoly védőgátat jelent a tó körül. A nádszigetek a madarak kedvelt költőhelye.. A tó egészen [[1949]]-ig közvetlen összeköttetésben állt a [[Duna|Dunával]]. A szétválasztással megszűnt az évente előforduló árvíz, a tó szintje azonban minden évben egy métert csökkent. A tavat végül [[1978]]-ban egy csatorna segítségével újra összekötötték a [[Duna]] vizével, hogy megmaradjon a megfelelő vízszint, és helyreálljon a tó halpopulációja.||természeti
|-
| {{Bulgária}} || [[Rilai kolostor]] || [[kép:Rilakloster d 2009 20090407 013.JPG|150px]] ||A [[Rilai kolostor]]t a [[10. század]]ban alapította [[Rilai Szent János]], a remete, kinek aszketikus lakhelye és síremléke kegyhellyé vált. Halálát követően a területen kolostort alapítottak, mely fontos szerepet játszott a [[középkor|középkori]] [[Bulgária]] szellemi és társadalmi életében. A [[19. század]] elején tűzvész martalékává lett épületegyüttest [[1834]] és [[1862]] között újjáépítették. Mindössze az [[1355]]-ben egy helyi herceg, [[Stefan Hreljuk]] által építtetett Hrelju-torony maradt fenn a korábbi időszakból. A megmaradt [[19. század]]i épületek nagy, szabálytalan négyszögalakban helyezkednek el, két, freskókkal díszített bejárattal. A középpontban az [[1833]]-ban épült [[Miasszonyunk Mennybemenetele-templom]] áll. Az ezt követő épületekben négy kápolna, egy refektórium, mintegy 300 szerzetesi cella, egy könyvtár, valamint vendégszobák találhatók. [[Bulgária]] [[oszmán]] megszállása alatt a kolostor a nemzeti identitástudat bástyájává lett. Az épületegyütteshez az egész [[Balkán|balkáni]] régióból érkeztek a zarándokok, különösen [[1469]] után, amikor [[Rilai Szent János]] relikviáit odaszállították. A kolostor [[19. század]]i újjáépítése a [[szláv]] kulturális öntudat ébredését szimbolizálta. ||kulturális
|-
| {{Bulgária}} || [[Neszebar]] || [[kép:Bulgaria-Nesebar-04.JPG|150px]] ||A [[Fekete-tenger]] partjának egyik sziklás félszigetén elterülő [[Neszebar]] városa több mint 3000 éve lakott terület. Az eredetileg [[trák]] település a Kr.e. 6.század elején [[görög]] kolónia lett. A város [[hellén]] időkből fennmaradt maradványai között találjuk az [[akropolisz]]t, [[Apolló]] egyik templomát, az agorát (piactér és szentélykörzet), valamint a trák erődök egyik falát. A [[török]]ök [[1453]]-as megérkezéséig [[Neszebar]] az egyik legfontosabb [[bizánc]]i város volt a [[Fekete-tenger]] nyugati partján. Ebből az időszakból olyan kiemelkedő jelentőségű épületek származnak, mint például a [[Sztarata Mitropolija]], a nagy kereszthajó nélküli, 9. században újjáépített bazilika, [[Eleuszi Szűz Mária]] templomának romjai, valamint a 11. században alapított és a 18. századig folyamatosan díszített [[Nova Mitropolija-templom]]. A [[19. század]] folyamán [[Neszebar]] számos "plovdivi stílusú", azaz kőalapra épült, faereszes házzal gazdagodott. [[Neszebar]], [[Európa]] egyik legrégebbi városa napjainkban is árasztja magából a különböző korok, népek - [[trákok]], [[hellének]], [[rómaiak]], [[szlávok]], [[bizánciak]] és [[bolgárok]] - szellemét. Macskaköves utcái, megóvott középkori templomai, valamint 19. századi, fagerendás házai sokszínű múltját szemléltetik. A város templomai leginkább a szláv és a [[görög ortodox építészet]] kereszteződéseként jellemezhetők. ||kulturális
34. sor:
| {{Franciaország}} || [[Saint-Savin sur Gartempe temploma]] || [[kép:Abbaye de Saint-Savin DSC 1732.jpg|150px]] ||A "román kori Sixtus-kápolna" néven is ismert apátsági templomban számos 11. és [[12. század]]i freskó található, amelyek meglepően jó állapotban maradtak fenn, [[Nagy Károly]]uralkodásának idején [[Baidilius]], [[Marmoutier]] apátja csodálatos körülmények között bukkant rá az [[5. század]]ban élt és üldözött két mártír, [[Szent Szabin]] és [[Szent Ciprián]] holttestére., majd elrendelte, hogy építsenek itt templomot, amely a mártírok földi maradványait őrzi. Egy különös véletlen folytán [[Nagy Károly]] úgy döntött, hogy a templom mellet építsenek egy várat is, így a későbbiekben a vár védelmének köszönhetően a templom megmenekült a [[viking]] támadásoktól, és a mai napig fennmaradt. A gyönyörű, arányosan tagolt épület a [[11. század]] végén épült, azonban néhány része, például a szentek sírboltja, még korábbi időkre nyúlik vissza. [[Saint-Savin sur Gartempe]] a fennmaradt franciaországi templomok közül a második legrégibb. Itt látható [[Európa]] legnagyobb [[román kori]] freskó-gyűjteménye. ||kulturális
|-
| {{Franciaország}} || [[Girolata-fok]], [[Porto-fok]], [[Scandola Nemzeti Rezervátum]] és a [[Piana Calangues ]] || [[kép:Corse-04842-Golfe de Girolata.jpg|150px]]||A [[Korzika]] nyugati partjainál elterülő [[Scandola Nemzeti Rezervátum]] egy part menti szigetecskékkel, áttetsző tengerből kiemelkedő oszlopokkal díszített, bámulatos szépségű partszakaszt foglal magában. A vidéket rejtett öblök és finom homokkal borított hosszú tengerpartok, tengeri barlangok és vérvörös [[porfil]] alkotta magas sziklák tarkítják. Tengeri [[sirály]]ok, [[kormorán]]ok és különböző [[sas]]félék élnek itt. Apró szigeteivel, megközelíthetetlen barlangjaival az itteni tiszta tenger gazdag víz alatti élővilágnak ad otthont. A természetvédelmi terület két szektorra különül: a [[Pointe Bianca]] és [[Pointe Validori]] között elterülő keskeny [[Elpa Nera öböl]]re, valamint a [[Scandola-félsziget]]re. A terület növényvilága jellegzetes mediterrán bozótos, cserjés. E növénytakarót 200 m felett fa jellegű fajok, egyes területeken pedig [[tölgy]]esek váltják. A vidék megőrizte a hagyományos mezőgazdasági és legeltető tevékenységeket, s építészetileg jelentős erődítmények rendszerét foglalja magában. A [[Scandola Nemzeti Rezervátum]] állandó és vándorló állatfajok gazdag közösségének ad otthont, köztük a [[vándorsólyom]]nak, a [[halászsas]]nak, és az [[Eleonóra-sólyom]]nak, a parti zónában pedig [[mediterrán vészmadár|vészmadarak]] és [[korall-sirály]]ok élnek. A tengeri környezetben temérdek langusztát, parti és sekély vízi gerincteleneket, valamint halakat találunk.||természeti
|-
| {{India}} ||[[Adzsantai barlangtemplomok]]|| [[kép:Indischer Maler um 600 001.jpg|150px]] ||Az adzsantai barlangtemplomok hegyoldalba vájt sziklaszentélyek, melyek közül az elsőket [[Kr.e. 2-1 század]]ban hoztak létre. A [[buddhista]] vallási művészet műremekeinek tekintett adzsantai festmények és szobrok jelentős hatást gyakoroltak a művészetekre. Az Ellórától|Ellóra]] 100 km-re északra-keletre fekvő barlangokat a [[Dekkán-fennsík]] [[vulkanikus lávakőzet]]eibe vájták bele a [[Szahjadri-hegység]] szurdokaiban, csodálatos, fákkal borított környezetben. A barlangokba [[Buddha]] életét ábrázoló falfestmények, vésetek, és egyéb szobrok találhatók, melyeket jelző alkotásoknak tekintenek. A 29 barlangot először Kr.e. 200 körül vésték ki, majd a munkálatok több száz éven keresztül folytatódtak, míg végül Kr.u. 650 körül az ellórai barlang-komplexumot kezdték előnyben részesíteni, s elhagyták Adzsantát. Az adzsantai barlangok közül 5 templomként, 24 pedig kolostorként működött, melyeket a hit szerint 200 szerzetes és közműves lakott. A barlangok egészen [[1819]]-ig a feledés homályába merültek, amikor egy brit tigrisvadász-társaság rájuk talált. Az indiai történelem két jelentős időszakából származó két műemlékegyüttesével a barlangrendszer az indiai művészet fejlődésének kivételes tanúbizonyságaként szolgál. ||kulturális
58 ⟶ 56 sor:
| {{Portugália}} ||[[Szent Jeromos-kolostor]] és a Torre de Belém ([[Belém-torony]]) || [[kép:Belem Jerónimos Monastery.jpg|150px]] ||A [[Lisszabon]] kikötőjében álló [[Jeromos-rend]]i kolostor, melynek építését [[1502]]-ben kezdték el, a portugál művészet aranykorát szemlélteti. Az épület hírnevét az oszlopaiba és a falaiba vésett rendkívül szép és gazdag - állatokat, zöldségeket, kúszó füzéreket ábrázoló - díszítéseknek köszönheti. Az [[1514]] körül, [[Vasco de Gama]] expedíciójának emlékére emelt közeli [[Belém-torony]] a modern világ kialakulását megalapozó nagy tengeri felfedezésekre emlékeztet. Az erőd mellvédjein visszatérő motívum a [[Krisztus-lovagrend]] keresztje, míg az azt szegélyező őrtornyokat az [[iszlám építőművészet]] stílusjegyeit hordozó bordázott kupolák fedik. Az [[Avis-dinasztia]] uralkodásának tetőpontján alkotott belémi épületkomplexum a nagy földrajzi felfedezések korában kiteljesedett portugál hatalom és befolyás egyik legjellegzetesebb épülete. A [[Belém-templom]] belső tere három, egyforma magasságú templomhajót egyesít. A boltozat bordái a szobrokkal borított támfalakból erednek, melyeken a [[gótika]] burjánzó virágdíszeit a [[reneszánsz]] stílusjegyeit tompítják. ||kulturális
|-
| {{Portugália}} ||[[Győzelmes Szűz Mária kolostor|Batalha-kolostor]] || [[kép:Abbey of Batalha 1 by wax115.jpg|150px]] ||[[Batalha]] [[dominikánus]] kolostorát az [[1385]]-ös [[aljubarrotai-csata]] emlékére építették, melynek során [[Portugália]] győzelmet aratott a [[kasztíliai]]ak felett. A következő két évszázadban ez lett a [[Portugál Királyság]] legfőbb építési vállalkozása, melyből egy eredeti, nemzeti [[gótika|gótikus]] stílus fejlődött ki. Az épületkomplexum nagy része [[I. János]] uralkodásának idejéből származik, amikor az [[1416]]-ban befejezett templom, a királyi keringő, a káptalani gyűlésterem és az alapító temetkezési kápolnája épült. A [[Győzelmes Szűz Mária kolostor|Batalha-kolostor]] utolsó nagy időszaka egybeesett [[I. Manuel]] országlásával, aki a hatalmas előcsarnokot, valamint a főkaput építtette, és felújíttatta a királyi kerengőt, megalkotva ezzel a [[
|-
| {{Portugália}} ||A [[Krisztus-rendi kolostor|tomari Krisztus-kolostor]] || [[kép:Lateral da Igreja.jpg|150px]] ||Az eredetileg a [[reconquista]] ([[Portugália]] földjének [[iszlám]] uralom alóli felszabadítása) jelképes emlékművéül szánt [[Krisztus-kolostor]] a gazdagon díszített [[Mánuel-stílus]] ([[portugál késő gótikus építészet]]) leglátványosabb példája lett. A [[12. század]] második felében a [[templomos lovagrend]] [[Tomar]] városába ment, hogy segítsen az [[iszlám]] megszállók elűzésében. Eredeti templomukat, melyet a [[12. század]] végén [[Gualdim Pais]], a lovagok első nagymestere építtetett, a templomosok építészetére jellemző módon egy tizenhat csarnokrészre osztott, sokszögű alapra emelték, középen nyolcszögű kórussal, valamint egy fedett körfolyosóval. A kórust [[I. Manuel]] uralkodása idején pazar díszítésekkel látták el, a káptalani gyűlésterem fölé épített hatalmas templomhajót pedig [[Diego de Arruda]] alkotta. A csodálatos külső díszítés elképesztő könnyedséggel egyesíti a [[gótika|gótikus]] és [[mór]] hatásokat. Amikor a [[14. század]]ban feloszlatták a [[tempomos lovagrend]]et, és helyét a [[Krisztus-lovagrend]] vette át, [[Tomar]] semmit sem veszített jelentőségéből. Az egymást követő díszítő munkálatok az épületet [[Portugália]] egyik legrangosabb emlékművévé tették.||kulturális
| |||