„1983 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
20. sor:
| {{Bulgária}} ||[[Szrebarna Bioszféra Rezervátum]] || [[kép:Srebarna Iz 4.jpg|150px]] ||A [[Szrebarna Bioszféra Rezervátum]] egy 6 km2-en elhelyezkedő, [[Duna]] melletti édesvizű tó és élőhely. A rezervátumot elsősorban azért hozták létre, hogy védelmet nyújtson az itt élő számtalan madárfajnak, amelyek az országban előforduló madárfajok mintegy felét képviselik. A tó és vidéke közel száz madárfaj költőhelye, melyek között sok a ritka vagy veszélyeztetett faj, és további nyolcvan költöző faj talál itt menedékre telente. A Szrebarna Bioszféra Rezervátumban hetvenhat növényfaj él, többek között a vízililiom és egy sor ritka mocsári növény. A rezervátum területének kétharmada nádas, amely komoly védőgátat jelent a tó körül. A nádszigetek a madarak kedvelt költőhelye.. A tó egészen [[1949]]-ig közvetlen összeköttetésben állt a [[Duna|Dunával]]. A szétválasztással megszűnt az évente előforduló árvíz, a tó szintje azonban minden évben egy métert csökkent. A tavat végül [[1978]]-ban egy csatorna segítségével újra összekötötték a [[Duna]] vizével, hogy megmaradjon a megfelelő vízszint, és helyreálljon a tó halpopulációja.||természeti
|-
| {{Bulgária}} ||[[Pirin Nemzeti Park]] || ||A [[Bulgária]] dél-nyugati részén, 274 km2-en elterülő [[Pirin Nemzeti Park]] egy tavakkal, vízesésekkel, barlangokkal és fenyvesekkel borított [[mészkő]] vidék. Az elszórtan mintegy hetven jégkori tavat rejtő zord hegyek endemikus és ritka fajok százainak adnak otthont, melyek közül sok a [[pleisztocén]] kori [[Balkán]] jellegzetes növényvilágának képviselője. A parkban számos folyó és vízesés található. Az erdőhatár hosszú évszázadok alatt az emberi beavatkozás eredményeképpen alakult, s egészen 2000 méterig leereszkedik, néhány helyen azonban eléri a 2200-2300 métert. Az alpesi öv alatti területeket a legsűrűbb hegyi [[törpefenyő]]k és [[közönséges boróka]] borítja. 2400-2600 m fölött hegyi legelőket, köves lejtőket, omladékos és sziklás részeket találunk. A parkban állatfajok sokasága él, köztük számos endemikus, illetve a gerinctelenek közt a jégkorból fennmaradt faj. A mészkősziklák jelenléte a hegységlánc déli elhelyezkedése, valamint az [[Égei-tenger]] közelsége, mely párosul a terület viszonylagos elszigeteltségével, számos faj fontos menedékké tette a [[Pirin Nemzeti Park]]-ot. A tél a magasabb vidékeken hideg és hosszú, öt-nyolc hónapig megmaradó hótakaróval, a nyár pedig hűvös és rövid. ||természeti
|-
| {{Bulgária}} || [[Rilai kolostor]] || [[kép:Rilakloster d 2009 20090407 013.JPG|150px]] ||A [[Rilai kolostor]]t a [[10. század]]ban alapította [[Rilai Szent János]], a remete, kinek aszketikus lakhelye és síremléke kegyhellyé vált. Halálát követően a területen kolostort alapítottak, mely fontos szerepet játszott a [[középkor|középkori]] [[Bulgária]] szellemi és társadalmi életében. A [[19. század]] elején tűzvész martalékává lett épületegyüttest [[1834]] és [[1862]] között újjáépítették. Mindössze az [[1355]]-ben egy helyi herceg, [[Stefan Hreljuk]] által építtetett Hrelju-torony maradt fenn a korábbi időszakból. A megmaradt [[19. század]]i épületek nagy, szabálytalan négyszögalakban helyezkednek el, két, freskókkal díszített bejárattal. A középpontban az [[1833]]-ban épült [[Miasszonyunk Mennybemenetele-templom]] áll. Az ezt követő épületekben négy kápolna, egy refektórium, mintegy 300 szerzetesi cella, egy könyvtár, valamint vendégszobák találhatók. [[Bulgária]] [[oszmán]] megszállása alatt a kolostor a nemzeti identitástudat bástyájává lett. Az épületegyütteshez az egész [[Balkán|balkáni]] régióból érkeztek a zarándokok, különösen [[1469]] után, amikor [[Rilai Szent János]] relikviáit odaszállították. A kolostor [[19. század]]i újjáépítése a [[szláv]] kulturális öntudat ébredését szimbolizálta. ||kulturális
|-
| |||