„Kötőmód” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
29. sor:
==Kötőmód a magyarban==
 
A magyarmagyarban igemódok közöttalaktanilag nem tartjáklétezik számon,a mivelkötőmód (vagyis nincs az igének külön alakja erre), funkcióját többnyire a [[felszólító mód]] (amely alaktanilag egybe is esik vele, de mondattanilag nem), valamint esetenként a [[feltételes mód]] látja el. Például:
 
*''Menjetek el!'' – felszólító mód: (az [[igekötő]] az ige után kerül.);
Például:
*''Nem akarja, hogy elmenjetek.'' – kötőmód: (az igekötő az ige előtt marad).
 
A fenti két alakot tehát egyaránt a ''felszólító móddal'' képezzük, azonban mondattanilag eltérően viselkednek. Egyes kötőszók a magyarban is felszólító, illetve feltételes módot vonzanak, pl. ''ahhoz, hogy; anélkül, hogy'', stb.
*''Menjetek el!'' – felszólító mód: az [[igekötő]] az ige után kerül.
*''Nem akarja, hogy elmenjetek.'' – kötőmód: az igekötő az ige előtt marad.
A fenti két alakot egyaránt a ''-j'' [[jel (nyelvészet)|jellel]] képezzük, de mondattanilag eltérően viselkednek.
 
Egyes kötőszók a magyarban is felszólító, illetve feltételes módot vonzanak, pl. ''ahhoz, hogy; anélkül, hogy'', stb.
 
A kötőmód egy másik sajátos funkciója az állítólagosság kifejezése, amikor egy kijelentésre úgy hivatkozunk, hogy nem foglalunk állást az igazságtartalma felől, vagy eleve bizonytalanként állítjuk be. A magyarban alakilag ezt a funkciót is a feltételes mód tölti be:
*''Tagadta, hogy ott volt.'' – Jelentése: ’Azt(Azt állítja, hogy nem volt ott, s ez a közlő szerint hamis’hamis – kijelentő mód);
*''Tagadta, hogy ott lett volna.'' – Jelentése: ’Azt(azt állítja, hogy nem volt ott, s a közlő nem foglal állást ennek igazságtartalma felől’felől – feltételes mód, de a fenti, kötőmódra jellemző funkcióban).
 
A feltételes módnak ez a használata a magyarban csak tagadó vagy kétségességet kifejező igékkel lehetséges, mert az állítást kifejező igék már eleve magukban foglalják, hogy a hivatkozott kijelentés igazságtartalma nem ismeretes. (Például: ''Azt állította, hogy ott volt.'' – itt kijelentő mód szerepel, noha a közlő ugyanúgy nem foglal állást a kijelentés igazságértéke felől, mint a fenti mondat a feltételes móddalmódban.)
*''Tagadta, hogy ott volt.'' – Jelentése: ’Azt állítja, hogy nem volt ott, s ez a közlő szerint hamis’ – kijelentő mód
*''Tagadta, hogy ott lett volna.'' – Jelentése: ’Azt állítja, hogy nem volt ott, s a közlő nem foglal állást ennek igazságtartalma felől’ – feltételes mód, de a fenti, kötőmódra jellemző funkcióban.
 
A feltételes módnak ez a használata a magyarban csak tagadó vagy kétségességet kifejező igékkel lehetséges, mert az állítást kifejező igék már eleve magukban foglalják, hogy a hivatkozott kijelentés igazságtartalma nem ismeretes. (Például: ''Azt állította, hogy ott volt.'' – itt kijelentő mód szerepel, noha a közlő ugyanúgy nem foglal állást a kijelentés igazságértéke felől, mint a fenti mondat a feltételes móddal.)
 
==Példák kötőmódú igealakokra más nyelvekből==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kötőmód