Wikipédia

„Kötőmód” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
némi átírás
1. sor:
A '''kötőmód''' az igemódok egyike, az [[indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvekben]] a [[kijelentő mód]] mellett az egyik legjelentősebb [[igemód]]. Elnevezésének eredete a [[latin nyelv|latin]] '''coniunctivus''' („kötő, összekapcsoló”) vagy '''subiunctivus''' („alávető, összefűző”) fordítása. Az indoeurópai nyelvek egy része az előbbi, másik részük az utóbbi elnevezést vette át (olasz ''congiuntivo'', spanyol ''subjuntivo'' stb). Elnevezését onnan kapta, hogy általában az alárendelő összetett mondatok mellékmondataiban állva olyan cselekvést vagy történést fejez ki, amely a főmondat tartalmához, vagy a mondatrészek közötti kapcsolat által kifejezett körülményhez ''kötődve'' – annak alávetve – érzelmi ''(bizonytalan, kétséges, lehetséges, valószínű, feltételezett, vélt, megkívánt'' stb.) jelleget ölt.
 
Elnevezését onnan kapta, hogy általában az alárendelő összetett mondatok mellékmondataiban állva olyan cselekvést vagy történést fejez ki, amely a főmondat tartalmához vagy a mondatrészek közötti kapcsolat által kifejezett körülményhez ''kötődve'' – annak alávetve – nem tényszerű (bizonytalan, kétséges, lehetséges, valószínű, feltételezett, vélt, megkívánt stb.) jelleget ölt.
 
==Használata==
===Mellékmondatokban===
 
Mivel aA magyarban ilyen igemód alaktanilag nem létezik, (nagyjából a jelentésétfelszólító és használatáta feltételes mód sokszorközös nehézkeskategóriájaként pontosanképzelhető leírniel). Általában bizonytalanságot, kétséget, kívánságot, még be nem következett, de várható eseményt, stb. jelöl. A magyarra sokszoresetenként egyszerű kiejelentőkijelentő móddal, valamikormáskor feltételes vagy felszólító móddal fordítjuk. Vegyünk egy-egy egyszerű példát a [[spanyol nyelv]]ből:
 
# ''Creo que viene.'' – „Azt hiszem, hogy eljön.”
11 ⟶ 12 sor:
 
Az 1. és 2. eset mellékmondatának állítmánya, amely a magyarban azonos, a spanyolban különbözik. Az 1. mondatban ugyanis az alany nem kételkedik az adott eseményben, vagyis az ige ''(viene)'' kijelentő módban áll. A 2. esetben azonban a főmondat („nem hiszem”) kétséget fejez ki a mellékmondat tartalma iránt. Így a mellékmondat állítmánya nem állhat kijelentő módban, hiszen a beszélő szempontjából nem jelenthető ki, hogy az adott esemény bekövetkezik. A kötőmódot használó nyelvekben tehát csak akkor használható a kijelentő mód, amikor az adott cselekvés, esemény megtörténte, illetve jövőbeni bekövetkezése nem kétséges.
 
A régi magyarban is megfigyelhető volt indoeurópai hatásra a kötőmód átvétele. A fenti mondat így hangzik kötőmóddal: „Nem hiszem, hogy eljönne” – ez a megoldás a [[Károli Gáspár|Károli-féle]] bibliafordítás születése idején még igen elterjedt volt.
 
===Főmondatokban===
A kötőmód jelen- és múltidejűmúlt idejű feltételes mondatok „ha” szócskával bevezetett főmondataiban is használatos. Ez esetben a feltételes mondatok mellékmondataiban szereplő cselekmény a főmondatban meghatározott feltétel ''teljesülése'' esetén következik – következne, vagy következett volna – be (vagyis a bizonytalanságot a főmondat hordozza), tehát a mellékmondat állítmánya kijelentő módban is állhat. Szintén egy-egy példa a spanyolból:
*''Si estudiaras, buenas notas recibirías.'' – „Ha tanulnál, jó osztályzatokat kapnál.”
*''Si hubieras estudiado, buenas notas habrías ''(vagy'' hubieras) recibido.'' – „Ha tanutál volna, jó osztályzatokat kaptál volna.”
19 ⟶ 22 sor:
(A múlt idejű feltételes mondat mellékmondatában szintén állhat kötőmód is a spanyolban.)
 
===[[Függő beszédbenbeszéd]]ben===
A kötőmódot a függő beszéd mellékmondataiban főleg kívánság, kérés vagy vélt cselekmény kifejezésére használják,. magyarraMagyarra ebben az esetben felszólító, vagy feltételes móddal fordítjuk. Példák a spanyolból:
*''Quisiera que viniese.'' – „Szeretném, ha jönne.”
*''Quiso que viniese.'' – „Azt akarta, hogy jöjjön.”
 
A [[latin nyelv|latinban]] megfigyelhető jelenség ezen kívül, hogy a kijelentő mód helyett is gyakran használták másodkézből„másodkézből” való közlés kifejezésére, amelyhez bármilyen módon kétség férhet. Ilyenkor a magyarban kijelentő mód használatos, pl. „Péter azt mondta, hogy tegnap későn ''jött'' haza.” (EgyA ilyenmondat mondatbanlatin megfelelőjében a latin feltételes módotmód alkalmazazt annak jelzésérejelöli, hogy a kijelentés nem a közlőtől, hanem egy harmadik személytől származik, tehát a közlő nem mondhatjaállíthatja kijelentő módbantényként. (A kijelentő módtól való általános ódzkodás a latinban végül a coniunctivus szélsőséges elszaporodását eredményezte, idővel szinte minden mellékmondati állítmány automatikusan kötőmódba került.) Ez a jelenség a gyökere az európai nyelvekből ismert „függő idézetek” módhasználati gyakorlatának.
 
Ez a jelenség a gyökere az európai nyelvekből ismert „függő idézetek” módhasználati gyakorlatának. Hasonló helyzetben ugyanis kötőmódot alkalmaz a [[német nyelv|német]], a [[francia nyelv|francia]], az [[olasz nyelv|olasz]] és a [[román nyelv|román]] is, valamint egyes esetekben a [[spanyol nyelv|spanyol]].<!-- e konkrét esetben a spanyol éppen nem használ kötőmódot, csak akkor, ha a mondat az lenne pl. hogy "Péter azt mondta, hogy tegnap későn JÖTTÉL haza" -->
 
A függő mondatok régi magyarban használt formája különösen szembetűnő a mai magyarhoz képest: „Azt kérte, hogy látogatnák meg” (ma: ''látogassák meg'').
 
===Kötőmódot megkívánó határozószók===
Mindenekelőtt,A ittnyelvtanokban egygyakran téveshasznált megközelítéssel állunkmegfogalmazással szemben, ugyanisilyenkor valójában nem a határozószók vonják maguk után a kötőmódot maguk után, hanem az a tény, hogy általában kétség, bizonytalanság kifejezésére szolgálnak (ilyenek a ''talán, esetleg, valószínűleg, majd ha, amikor majd, habár'' stb.). Például a spanyolban a ''Cuando vengas, serás bienvenido.'' („Amikor eljössz, szívesen látunk majd”) mondatban nem a ''cuando'' miatt kell kötőmódot használni, hanem azért, mert egy jövőre utaló, várható, de még be nem következett eseményre tesz utalást. Ugyanígy állhat kijelentő mód is abban az esetben, ha a mondat úgy hangzik, hogy ''Sabes que cuando vienes, siempre eres bienvenido.'' („Tudod, hogy amikor jössz, mindig szívesen látunk”), mivel itt egy tény közléséről van szó.
 
==Kötőmód a magyarban==
 
A magyarban alaktanilag nem létezik a kötőmód (vagyis nincs az igének külön alakja erre),: funkcióját többnyire a [[felszólító mód]] (amely alaktanilag egybe is esik vele, de mondattanilag nem), valamint esetenként a [[feltételes mód]] látja el. PéldáulAlaktanilag egybeesik a felszólítómóddal, mondattanilag viszont különbség figyelhető meg:
 
Például:
 
*''Menjetek el!'' – mondattanilag felszólító mód (az [[igekötő]] az ige után kerül);▼
*''Nem akarja, hogy elmenjetek.'' – mondattanilag kötőmód (az igekötő az ige előtt marad).▼
A magyarban mindkét szintaktikai helyzetben felszólító mód használatos.
 
A fenti két alakot tehát egyaránt a ''felszólító móddal'' képezzük, azonban mondattanilag eltérően viselkednek. Egyes kötőszók után a magyarban is felszólító, illetve feltételes módotmód vonzanakszerepel, pl. ''ahhoz, hogy; anélkül, hogy'', stb.▼
▲*''Menjetek el!'' – felszólító mód (az [[igekötő]] az ige után kerül);
▲*''Nem akarja, hogy elmenjetek.'' – kötőmód (az igekötő az ige előtt marad).
 
A kötőmódfüggő egybeszédben másikfoglalt sajátos funkciója az állítólagosság kifejezése,állítólagosságot (amikor egy kijelentésre úgy hivatkozunk, hogy nem foglalunk állást az igazságtartalma felől, vagy eleve bizonytalanként állítjuk be.) Aa magyarbanmagyar alakilaga eztmás anyelvekben funkcióthasznált iskötőmód ahelyett feltételeskijelentő módvagy töltifeltételes bemódot használ:▼
▲A fenti két alakot tehát egyaránt a ''felszólító móddal'' képezzük, azonban mondattanilag eltérően viselkednek. Egyes kötőszók a magyarban is felszólító, illetve feltételes módot vonzanak, pl. ''ahhoz, hogy; anélkül, hogy'', stb.
 
▲A kötőmód egy másik sajátos funkciója az állítólagosság kifejezése, amikor egy kijelentésre úgy hivatkozunk, hogy nem foglalunk állást az igazságtartalma felől, vagy eleve bizonytalanként állítjuk be. A magyarban alakilag ezt a funkciót is a feltételes mód tölti be:
*''Tagadta, hogy ott volt.'' (Azt állítja, hogy nem volt ott, s ez a közlő szerint hamis – kijelentő mód);
*''Tagadta, hogy ott lett volna.'' (azt állítja, hogy nem volt ott, s a közlő nem foglal állást ennek igazságtartalma felől – feltételes mód, de a fenti, kötőmódra jellemző funkcióban).
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kötőmód”