„Szerkesztő:TéJo/próbalap” változatai közötti eltérés

| név = Jasha Heifetz

| háttérszín =

| képméret = 200px

| születési név =

 

== Pályafutása Amerikában ==

Heifetz és családja 1917-ben elhagyta Oroszországot, először vonattal utaztak az orosz Távol-Keletre, majd hajóval utaztak tovább az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba, [[San Francisco|San Franciscóba]]. Még abban az évben, november 7-én hangversenyt adott a [[New York]]-i [[Carnegie Hall]]ban, amiről a kritikusok elragadtatott hangon írtak.<ref name=Kahn1969p66>Kahn (1969), 66. o.</ref><ref name="AykeBook">{{cite book |author=Ayke Agus |title=Heifetz As I Knew Him |publisher=Amadeus Press |year=2001 |isbn=1-57467-062-X |page=4}}</ref> A [[boston]]i Phi Mu Alpha Sinfonia nevű zenei egyesület is a tagjai ''(Sinfonians)'' közé fogadta, s tizenhat évesen ő volt a szervezet legfiatalabb tagja. Röviddel a New York-i hangverseny után elkészítette első hanglemezfelvételét a Victor Talking Machine Companynél (ezt követően is jobbára ennél a cégnél, illetve utódjánál, az RCA Victornál maradt).<ref name=fidelio>[http://fidelio.hu/fidipedia/klasszikus/eloadok/jascha_heifetz_1 fidelio – Heifetz, Jascha]</ref> 1918 elején Amerikába érkezett mestere, [[Auer Lipót]] is, és a kikötőben Heifetz és a többi már ott tartózkodó tanítványa (Brown, Elman, Zimbalist, Rosen, Bloch és Hochstein) fogadta.<ref>{{CitLib|szerző= Rakos Miklós |cím= Veszprémtől Szentpétervárig |alcím= Auer Lipót élete és művészete |közreműködők= Varga Béla (szerk.) |kiadás= |hely= Veszprém |kiadó= Veszprém megyei Tanács |év= 1981|sorozat= Horizont Közművelődési Kiskönyvtár |sorozatszám= 6 |isbn= 9637651233 |oldal= 67–70}}</ref>

 

Heifetz sztárhegedűsként eljátszotta a hegedűverseny-irodalom szinte minden darabját ([[Arturo Toscanini]]től és [[Reiner Frigyes]]től [[Charles Münch]]ig a legkiválóbb karmesterekkel), és még a legszigorúbb kritikusok is „a hegedű császárának” nevezték. A szólók mellett szerette a kamarazenét is. [[Arthur Rubinstein]] ([[zongora]]) és [[Emanuel Feuermann]] ([[cselló]]) állandó partnerei voltak, és a hármast – később Feuermann helyén [[Grigorij Pavlovics Pjatyigorszkij|Gregor Piatigorskyval]] – „millió dolláros trió” néven emlegették. 1954-től Brooks Smith zongorakísérővel dolgozott együtt, és ez a kapcsolat Heifetz hátralévő pályafutása során végig megmaradt.<ref>"Obituary: Brooks Smith", ''International Piano Quarterly'', 2000, Vols 4–5, 8. o.</ref> A második világháború idején – sok más művésszel egyetemben – fontos feladatának tartotta a harcoló katonák szórakoztatását, és jazzkoncerteken zongorázott nekik az európai katonai táborokban. Jim Hoyl álnéven még egy slágert is írt ''(When you make love to me)'', amit [[Bing Crosby]] énekelt.

 

A háború után, 1953-ban már a harmadik [[izrael]]i turnéjára utazott. A közönség várakozással tekintett a hangversenyek elé, csakhogy Heifetz a műsorára vette [[Richard Strauss]] hegedűszonátáját is, Izraelben azonban nem akarták hallani az ott náci jelképnek tartott Strauss-műveket. Többen is megpróbálták lebeszélni a darab műsorra tűzésétől, azonban Heifetz nem engedett, és a Strauss-szonáta előadását rendre néma csend követte. A felháborodás olyan nagy volt, hogy [[Jeruzsálem]]ben még meg is támadták, egy merénylő többször megütötte (talán meg is szúrta) jobb karját, amint értékes hegedűjét próbálta védeni. A támadó elmenekült, és sosem találták meg, azóta az „Izrael királysága” terrorista csoporthoz kötik a merényletet.<ref>Pedahzur, Ami and Arie Perliger: ''Jewish Terrorism in Israel''. Columbia University Press, 2009, 176. o.</ref><ref>Sprinzak, Ehud: ''Brother Against Brother: Violence and Extremism in Israeli Politics from Altalena to the Rabin Assassination''. Simon and Schuster, 1999, 68. o.</ref> Utolsó hangversenyét már nem tudta megtartani, erős fájdalommal küzdött, feldagadt a vonót tartó karja. Elhagyta Izraelt és 1970-ig nem is tért vissza.

 

 

== Filmekben ==

Heifetz szerepelt néhány filmben, illetve több film is készült róla. Az első film az 1939-ben készült ''They Shall Have Music'' című, Archie Mayo által rendezett alkotás volt, amelyben saját magát alakította, amint egy zeneiskola szegény diákjait igyekszik megmenteni. A második, a ''Carnegie Hall'' című film volt, amelyben [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] ''[[Hegedűverseny (Csajkovszkij)|Hegedűversenyének]]'' első tételét játszotta, a zenekart [[Reiner Frigyes]] vezényelte. A filmben Heifetzen kívül számos más híres muzsikus is szerepelt, és Edgar G. Ulmer rendezte. 1951-ben készült az ''Of Men and Music'', amelyben szintén feltűnt. 1962-ben egy televíziós sorozatban mutatták be mesterkurzusait. 1971-ben a ''Heifetz on Television'' című egyórás műsorban, amelynek célja művészetének bemutatása volt, egy sor rövidebb darab mellett [[Max Bruch]] ''Skót fantáziá''ját és [[Johann Sebastian Bach|Bach]] ''2. partitáját'' is eljátszotta. 2011-ben mutatták be az életéről szóló, Peter Rosen rendezte dokumentumfilmet, ''Jascha Heifetz: God’s Fiddler'' címmel.<ref name=GodsFiddler>{{cite web |last=Rosen |first=Peter |title=God’s Fiddler |url=http://www.peterrosenproductions.com/productions/jaschaheifetz/ |work=Peter Rosen Productions |accessdate=2015-07-02}}</ref>