„Montegranarói Szent Szerafin” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Gaso (vitalap | szerkesztései)
Gaso (vitalap | szerkesztései)
48. sor:
Jól látta, hogy az emberre a kevélység jelenti az egyik legnagyobb veszélyt, belopódzik az ember szívébe, beszédébe és átjárja mint só az ételt, és megsemmisít mindent ami kedves Isten előtt. Ezért küzdött annyira ellene és örült minden megaláztatásnak, felvette mindennap a keresztjét és türelemmel viselte azt. Az alázat gyakorlásának másik módja az engedelmesség. Rendi főnökeinek utasításában mindig Isten akaratát látta, ennek teljesítéséért még böjtjét is hajlandó volt megszegni.
 
Az alázat és türelemengedelmesség gyakorlása mellett a böjtölés volt a másik fegyver amivel küzdött a lelkéért. Már kolostori élete előtt is sokat böjtölt, de odabent még jobban ügyelt erre. Ha éhínség vagy áremelkedés volt, inkább saját magától vonta meg az ételt, azt is a szegényeknek juttatta. Hetente háromszor vízen és kenyéren élt, Mindenszentektől Húsvétig, a karácsonyi időt kivéve, szintén csak kenyeret evett.
 
Isten mellett Máriát tisztelte a legjobban, aki meg is jelent neki. Ha bárhol látta a Szűzanya képt, mindig nagy tisztelettel volt iránta. Különösen szerette imádkozni a rózsafüzért, jóval a lurdi és fatimai jelenések előtt. Ezért is lett ez az egyik jelképe.