„Montegranarói Szent Szerafin” változatai közötti eltérés

1557-ben tett fogadalmat. A kapucinus rendben mindig testvér volt, azaz nem szentelték pappá, és a belépésétől kezdve sorra megjárta Itália Marche nevű tartományának kolostorait. Ebben nagy szerepe volt hatalmas nagylelkűségének és szelídségének. Mindent a szegényeknek adott, a kolostorból is mindent elosztogatott, sokszor a koldulással szerzett étket is. Emiatt és - szorgalma és igyekezete ellenére is - lassúsága miatt sokszor illették rosszallással, korholással, így gyakran helyezték át másik rendházba. 1571-ben a törökök közé akart menni misszióba, de főnöke nem engedte. 1590-ben került Ascoliba, ahol végül is élete végéig maradt. Napi életét az imádság és a munka, koldulás tette ki. A kolostor napirendjét pontosan betartotta, az imádság jelentette számra a legtöbbet, sokszor hajnalig maradmaradt fent imádkozni.