„Szerkesztő:TéJo/próbalap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TéJo (vitalap | szerkesztései) |
TéJo (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
28. sor:
Nemzetközi karrierje 1904-ben, [[berlin]]i koncertjével kezdődött.{{refhely|Lexikon|242. o.|azonos=LEX}} Ezt megelőzően még otthoni gazdag mecénások segítették, később Mecklenburg-Strelitz nagyhercegtől kapott egy remek [[Amati]] hegedűt. 1905. március 21-én mutatkozott be [[London]]ban, a Queen’s Hallban. [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] ''[[Hegedűverseny (Csajkovszkij)|Hegedűversenyét]]'' játszotta, és a közönség felállva ünnepelte, ráadások sorát kikövetelve. Utolsó ráadását éjjel közel fél tizenkettőkor kezdte el, bár a közönség továbbiakat is követelt. ''„Ennek a fiatal hegedűművésznek, aki a kontinensen már tökéletes elismeréseket aratott, … első bemutatkozása Angliában … egy valóságos diadal”'' – írta a sajtó ''(The Strad)''. Több éves európai turnéja során Londonban telepedett le. [[Oscar Hammerstein I|Oscar Hammerstein]] javaslatára 1908-ban [[New York]]ban is bemutatkozott a [[Carnegie Hall]]ban. Az Orosz Szimfonikus Zenekar közreműködésével egy kétórás programot teljesített, és elbűvölte az amerikai közönséget is. A [[Első világháború|világháború]] miatt továbbra is Londonban élt, bár [[II. Miklós orosz cár|II. Miklós cár]] felmentést adott számára a katonaság alól, és személyes levélben kérte, térjen haza. Elman azonban 1911-ben családjával együtt az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] telepedett le.{{refhely|Brook|36–37. o.}}{{refhely|Naxos}}{{azonos|LEX}}
Amerikában Elman elismertsége fokozatosan nőtt, rengeteget hangversenyezett, sok hanglemezfelvételt készített. 1917-ben a [[boston]]i Phi Mu Alpha Sinfonia nevű zenei egyesület a tagjai közé választotta. 1923-ban megkapta az amerikai állampolgárságot, majd két évvel ezután, 1925. május 6-án megnősült. Felesége, az amerikai Helen Frances Katten (1899–1994) esküvői ajándéka a híres Madame Recamier (vagy Molitor)
A kamarazenélés iránt mindig is érdeklődött, de csak 1924-ben alakította meg vonósnégyesét. Az Elman kvartett – a tagok példás egyenjogúsága mellett – a zeneirodalom legkiválóbb előadásait produkálta.
Eugène Ysaÿe
▲A kamarazenélés iránt mindig is érdeklődött, de csak 1924-ben alakította meg vonósnégyesét. Az Elman kvartett – a tagok példás egyenjogúsága mellett – a zeneirodalom legkiválóbb előadásait produkálta. Elman ekkoriban vette meg [[Joachim József (hegedűművész)|Joachim]] Stradivariusát. Bár Elmant sokáig vádolták azzal, hogy előadásai során csak a nagy klasszikusoktól játszik, a kortárs zenét pedig hanyagolja, ennek ellenére felkérésére 1943-ban a cseh [[Bohuslav Martinů]] neki írta és dedikálta hegedűversenyét. A munka megkezdése előtt Martinů állítólag alaposan tanulmányozta Elman hegedűjátékának sajátosságait, és a művét e tapasztalatokra építve komponálta meg. A darab bemutatója 1944 januárjában a Carnegie Hallban volt, a Bostoni Szimfonikus Zenekart [[Szergej Alekszandrovics Kuszevickij|Serge Koussevitzky]] vezényelte. Az előadást, majd a rövidesen elkészült hanglemezfelvételt a kritikusok lelkesen fogadták. A versenyművet Elman a későbbiekben még többször is műsorára tűzte.{{refhely|Brook|37–38. o.}}{{refhely|fidelio}}
Az Elman New York-i otthonában rendezett zenei esteken a zenei élet kiválóságai jelentek meg és játszottak. Elman figyelmes és kiváló humorú házigazda volt, a zenét élénk és jó hangulatú beszélgetések színesítették. Szívesen hallgatott jazzt is, és egyáltalán nem aggasztotta a könnyebb zene terjedése.{{refhely|Brook|38–39. o.}}
| |||