„152 mm-es 1943 mintájú tarack (D–1)” változatai közötti eltérés

== Lőszer ==

[[Kép:Main 152,4-mm howitzer projectiles.svg|jobb|thumb|1 - OF–530 repesz-romboló lövedék, <br /> 2 - O–530 repesz lövedék, <br /> 3 - G–530 HEAC (betonromboló) lövedék.]]

 

 

Mikor az OF–530 lövedékeket repesz-romboló módban használták, az általuk képzett repeszek egy 70×30 méteres területet szórtak be. Mikor nagy rombolóerejű módban használták, akkor egy nagyjából 3,5 méter átmérőjű, 1,2 méter mély krátert téptek a talajba.<ref name="Shunkov" /> Annak ellenére, hogy a D–1 tarackokat az 1970-es évek közepén kivonták a szolgálatból, az OF–530 lövedékeket továbbra is használták különféle 152&nbsp;mm-es tüzérségi eszközökkel.

A G–530 HEAC betonromboló lövedék csőtorkolati sebessége 457&nbsp;m/s. Egy kilométeres lőtávolság esetén végsebessége 358&nbsp;m/s és képes 80 centiméter vasbeton átütésére a [[TNT]] töltet felrobbanása előtt, amely 114 centiméterre növeli az átütési képességet. A G–530 lövedéket nem lehet teljes töltettel kilőni anélkül, hogy ne kockáztatnák a személyzet épségét azzal, hogy a lövedék felrobbanhat a lövegcsőben. Ezért egy speciális változatot, a G–530S-t fejlesztették ki, amelyet már ki lehet lőni a teljes töltettel.<ref name="FiringTables" />

 

 

Az 1950-es évek végére a D–1 tarackok régi lőszerkészletét kivonták a szovjet arzenálból. A megmaradó típusok az OF–530, O–530, G–530/G–530S és talán a vegyi lövedékek voltak. A szovjet hadsereg rendelkezett 152&nbsp;mm-es nukleáris lövedékekkel, de nem tisztázott, hogy ezeket ki lehetett-e lőni a D–1 tarackokból.<ref name="Shirokorad2">Shirokorad A. B. - The Nuclear Ram of XX century</ref>

| style="border:1px solid #996" |

|- style="vertical-align:top; text-align:center;"

| style="border:1px solid #996" | BP–540

| style="border:1px solid #996" | 27,44