Művésznevét szülőfaluja után vette fel. Akárcsak édesapja, a Károlyi-uradalom alkalmazottja volt, ám mivel kifigurázta inspektorát, elbocsátották. [[1817]]-ben tagja lett [[Kilényi Dávid]] társulatának. A legismertebb vándoregyüttesekkel lépett fel az országban, többek között a [[Országgyűlés#Történelmi országgyűlések|pozsonyi országgyűlésen]] ([[1825]]), [[Kassa|Kassán]] ([[1828]]–[[1833]]1828–1833), valamint a [[Buda (történelmi település)|budai]] [[Várszínház (Budapest)|Várszínház]]ban (1833–[[1837]]1833–1837), ahol rendezett is. 1837–től [[1842]]-ig kisebb megszakításokkal a [[Pesti Magyar Színház]] tagja volt, majd a [[Nemzeti Színház]]hoz került át. Egyaránt szerepelt vígjátékokban és megformált intellektuális intrikusokat is: ő volt a [[Bánk bán (dráma)|Bánk bán]] ősbemutatóján az első Biberách. Alakított hősöket is, mint például Schenk Belizárjának címszerepét a Pesti Magyar Színház nyitóelőadásán. Alakját [[Vörösmarty Mihály]] két epigrammában ([[1844]]), [[Petőfi Sándor]] pedig ''A tintásüveg'' c.című versében (1844) ábrázolta. 12 [[Dráma|drámát]] fordított le [[német nyelv]]ből, ebből hatnak a szövege ismert. Nyelvpitty c. vígjátékában a nyelvújítás túlzásait is megjelenítette, ez nyomtatásban is megjelent Kassán, 1833-ban. Kéziratban maradt ránk ''A solymosi vár'' c.című 1833-as drámája.
