[[1919]]-ben hazatért. Részt vett a [[weimari köztársaság]] ellen szervezett mindkét puccsban. Az 1923. november 8–9-én kudarccal végződött [[Müncheni sörpuccs|sörpuccs]] után annak ellenére ártatlannak mondták ki, hogy a puccsban maga is a legaktívabb szerepek egyikét játszotta. A per után vette át a feloszlatott nemzetiszocialista párt egyik utódszervezetének vezetését. 1924 és 1929 között a [[Nemzetiszocialista Szabadságpárt]] parlamenti követe volt. Megalapította a Tannenberg Szövetséget, amelyben a volt frontharcosokat tömörítette. [[1925]]-ben jelöltette magát a [[köztársasági elnök]]i posztra. A második forduló előtt azonban [[Adolf Hitler|Hitler]] [[Paul von Hindenburg|Hindenburgra]] való szavazásra buzdította híveit, így Ludendorff visszalépett a jelöltségtől.
