„Füstszekrény” változatai közötti eltérés

A '''füstszekrény''' a [[gőzmozdony]]-kazánnak a [[tűzszekrény|tűzszekrénnyel]] átellenes végére, a [[hosszkazán]]hoz rögzített, általában vízszintes henger alakú tartály. Feladatai:

A '''füstszekrény'''tfüstszekrényt a [[hosszkazán]]hoz korábban szegecseléssel rögzítették, később ezt is hegesztés váltotta fel. A '''füstszekrény''' elejét ajtóval zárják le. A '''füstszekrény''' tetején helyezik el a ''kémény''t. Magasabban fekvő kazánok esetén a ''kémény'' egy részét a '''füstszekrény'''befüstszekrénybe süllyesztik.

A '''füstszekrény''' egyik legfontosabb tartozéka a ''gőzfúvó'', más néven ''fúvócső'' vagy ''kónusz''. A szerkesztési szelvény korlátai miatt ugyanis a kémény nem lehet elegendően magas, hogy önmagában megfelelő léghuzatot biztosítson. Ezért szükség van mesterséges huzat létrehozására, melyet a gőzhengerekből távozó, munkát végzett, úgynevezett ''fáradt gőz''zel érnek el. A fáradt gőzt a ''gőzfúvó''bagőzfúvóba vezetik, onnan pedig a ''kémény''enkéményen át a szabadba áramlik. A távozó gőz a füstszekrényből a füstgázokat magával ragadja, így légritkítást hoz létre. A ''gőzfúvó''t úgy kell pozicionálni, hogy a belőle kiáramló gőz a kémény keresztmetszetét teljesen töltse ki és a kémény azonos tengelybe kerüljön a fúvóval. A ''gőzfúvó'' általában a gőzkiömlő cső végére helyezett kúpos csődarab. Ez régebben gyakran állítható keresztmetszetű kivitelben készült, azonban a tapasztalatok szerint a mozdonyszemélyzet nem tudta a leggazdaságosabb keresztmetszetet beállítani. Minél szűkebb ugyanis a ''gőzfúvó'' nyílása, annál nagyobb léghuzat, ugyanakkor a túl szűk fúvókeresztmetszet a gőzhengerekben túl nagy ellennyomást okoz, mely a teljesítményt csökkenti. Ezért később állandó keresztmetszetű, cserélhető betétes fúvókat alkalmaztak.<br />A ''gőzfúvó'', bár egyszerű, megbízható szerkezet, viszonylag nagy energiafogyasztású. Így számos megoldást dolgoztak ki az egyes vasutak a kisebb energia-igényű, így hatásfok-javító fúvóberendezés megtalálására.

A ''kémény''t a '''füstszekrény''' tetejére szerelik, régebben általában hengeres, később kúposan bővülő, azaz diffúzor- (úgynevezett ''Prüssmann-kémény'') alakban készült. Feladata a füstgázok szabadba vezetése és bizonyos mértékű természetesen léghuzat biztosítása. Alakját sok esetben esztétikai szempontok befolyásolták, de a szikraszórás csökkentésében (különleges kiviteleit lásd feljebb) is szerepet játszhat.

A '''füstszekrény'''benfüstszekrényben nagy teljesítmények kifejtésekor olyan erős léghuzat keletkezik, hogy az a [[tűzszekrény]]ből számos nem vagy csak részben elégett [[szén]]részecskét, ''pernyét'' is magával ragad és a szabadba juttathat, ami jelentős tűzkárokat okozhat. Még veszélyesebbek az [[oxigén]]ben dúsabb barnaszenek. Ezért a vasutak már viszonylag korán igyekeztek a mozdonyaikat a szikraszórást csökkentő berendezésekkel ellátni.

A ''Rihosek-'' vagy ''gólyafészkes kémény'' (''németül:'' Rihosek-Kobel vagy Kobelkamin) az osztrák mérnök, [[Johann Rihosek]] találmánya. A hagyományos ''Prüssmann-kémény'' tetejébe egy üreges körte alakú testet szereltek, melynek oldalára csavarmenetű terelőlemezeket szereltek, a körte középvonalát pedig egy kis átmérőjű furattal látták el. A gőzsugár és az égésgázok kisebb része ezen a középső furaton, míg a nagyobb része a körte palástján, a csavarmenet mentén juthattak a szabadba. A csavarmenet széttörte a szikrákat, melyek így a kémény tetején elhelyezett hengeres edényben, a „gólyafészekben” gyűltek össze.

Az ''Erdődi–Osgyán-rendszerű szikratörő'' az [[1950-es évek]]ben hazánkban elterjedt, füstszekrény-szikratörő. A '''füstszekrény'''benfüstszekrényben a fúvó körül vékony, egymáshoz pikkelyszerűen simuló függőleges lemezeket helyeztek el, melyek a füstgázokat erős irányváltozásra késztetve engedték csak át, a nagyobb tömegű pernyerészecskék pedig tehetetlenségük folytán a ''füstszekrényajtó''ig repültek és hulltak a füstszekrény aljára. Áramlási ellenállása lényegesen kisebb volt, mint a különféle szitáké, azonban nem minden esetben volt hely a '''füstszekrény'''benfüstszekrényben a számára.

A [[Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztálya|MÁV]] az [[1950-es évek]]től azon mozdonyaira, melynek '''füstszekrény'''efüstszekrénye nem tette lehetővé az előbbi berendezés telepítését (pl. ''[[MÁV 342|342]] sorozat''), majd a ''kéménytorok-csillagfúvó'' bevezetése után minden ilyennel ellátott mozdonyának ''kémény''ére ''Helm-féle szikratörő''t szerelt. Ez a szikratörő kémény tetejére illeszthető, gyűrű alakú függőleges lemezszalagokból hajlított betét. Azt a felismerést használja ki, hogy a gőzsugár által magával ragadott pernye nem függőlegesen, hanem a gőzsugár kúposságát követve repülnek kifelé, így azok a függőleges lemezszalagok élébe vagy oldalfelületébe ütköznek. A ''Helm-féle szikratörő'' is aránylag kis áramlási ellenállású.

A ''füstszekrényajtó'' feladata, hogy lehetővé tegye a füstszekrény tisztítását, valamint a füstszekrényben elhelyezett berendezések, továbbá a ''tűz-'' és ''füstcsövek'' megközelítését. Lényeges továbbá, hogy üzem közben tökéletesen záródjon, így ne rontsa a léghuzatot és ne biztosítson levegő-utánpótlást a pernye belobbanásához. Az európai vasutak általában '''füstszekrény''' átmérőjével megegyező nagyságú egyszárnyú (a [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] vasútjainál a kétszárnyú, felül egyenesen lemetszett csonka félkör alakú kivitel volt a legelterjedtebb) ''füstszekrényajtó''kat készítettek, így biztosítva a csövek cserélhetőségét. Az amerikai és szovjet vasutak ezzel szemben csak kisméretű, éppen hogy a '''füstszekrény''' tisztítását lehetővé tevő ''füstszekrényajtó''kat készítettek, a '''füstszekrény''' elejének további részét pedig szükség esetén lecsavarozták. Ez utóbbi kivitelnél a ''füstszekrényajtó''k nem koncentrikusak és mellé például a légsűrítőt is felszerelték. A ''füstszekrényajtó''k zárása a korábbi mozdonyoknál ''kallantyú''kkal, a korszerűbbeknél kerékkel ellátott csavarorsós zárókampóval történt, de nagyobb mozdonyoknál a kettő kombinációja is előfordult. Az ajtó nyitáskor két csuklópánton, függőleges tengely körül mozog. Az ajtó felülete a merevség érdekében általában kifelé domborodik, belülre pedig a hősugárzás ellen ''védőlemez''t, alsó felére pedig a ''füstszekrénylocsoló''ból (lásd lejjebb) származó víz kicsurgását megakadályozandó ferde ''védőlap''ot szereltek. A ''füstszekrényajtó'' elejére a légellenállás csökkentésére több vasúttársaság – így az [[első világháború]] végéig a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] is – kúpos toldatot (''légmetsző kúp''ot) szerelt.

[[Túlhevítő]]s mozdonyoknál a '''füstszekrény'''benfüstszekrényben helyezték el a ''túlhevítő gőzgyűjtőszekrény''t is. (→''lásd:'' [[túlhevítő]]).