„Lenz-törvény” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Elektromágnesség kategória eltávolítva; Elektrodinamika kategória hozzáadva (a HotCattel) |
|||
4. sor:
Ha mágneses térben egy vezetőnek relatív elmozdulása van, és az erővonalaknak van a vezető elmozdulásának irányára merőleges összetevője, a vezetőben feszültség indukálódik. Ha a vezető zárt áramkört képez, az indukált feszültség hatására a körben áram folyik. Ennek az indukált áramnak az iránya mindig olyan, hogy mágneses hatásával gátolni igyekszik az őt létrehozó indukáló folyamatot. Jelen esetben a relatív elmozdulást.
Az áramkörbe kapcsolt [[Tekercs (áramköri alkatrész)|tekercs]]ben, vagy vezetőben, mind bekapcsoláskor, mind pedig kikapcsoláskor [[Elektromos feszültség|feszültség]] indukálódik. A Lenz-törvény értelmében iránya bekapcsoláskor az áramforrás feszültségével ellentétes, míg kikapcsoláskor azzal megegyező irányú.
Az [[Elektromos áramerősség|áramerősség]] változása a tekercs keresztmetszetén áthaladó erővonalak számának - a [[fluxus]]nak - a változását is jelenti. A fluxusváltozás indukálja tehát a jelentkező +, vagy - előjelű többletfeszültséget.
Bekapcsoláskor az áram '''0'''-ról '''I'''-re növekszik. Az indukálódó feszültség következtében létrejövő áram iránya ellentétes az áramkörben meginduló áram irányával, így a ténylegesen folyó áram lassabban éri el maximumát.
Kikapcsoláskor az áram '''I'''-ről '''0'''-ra csökken. Az ekkor indukálódó feszültség következtében most viszont, olyan áram jön létre, amely a hirtelen megszűnését késlelteti, tehát a megszakítás után is folyik még áram valameddig a körben.
Az [[önindukció]] jelenségében az [[Elektromos áram|áram]] és a [[Mágneses mező|mágneses tér]] [[Tehetetlenség (mechanika)|tehetetlenség]]e nyilvánul meg.
A törvényt [[Heinrich Lenz]] [[1834]]-ben ismerte fel.
| |||