„Genfi egyezmények” változatai közötti eltérés

A legelső genfi egyezmény [[1864]]-ben született, tárgya a háborús sebesültek megkülönböztetés nélküli megsegítése volt. Ezt további fejlesztés, újabb egyezmények elfogadása követte, bizonyos területek azonban nem a genfi egyezmények szabályozási körébe kerültek. Így például a tengeri hadviselés sebesült, beteg és hajótörött áldozataival való bánásmóddal elsőként az 1899-ben elfogadott III. hágai egyezmény foglalkozott, az csak 1949-ben került be az akkor elfogadott négy genfi egyezmény rendszerébe. A hadifoglyokkal való bánásmód szabályai [[1929]]-ben váltak a genfi egyezmények tárgyává (ekkor született egyszerre kettő genfi egyezmény), korábban a [[''Hágai Egyezmények]]egyezmények'' által megállapított szárazföldi hadviselési szabályzatok foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az [[1949]]-ben elfogadott, jelenleg is hatályban lévő négy egyezmény közül a IV., a kifejezetten a polgári lakosság védelmére vonatkozóan született egyezmény jelentett komoly újítást, hiszen ezzel a kérdéssel csupán érintőlegesen foglalkoztak a fent említett hadviselési szabályzatok.

Az egyezmények leginkább a nem harcosok (azaz leginkább a polgári személyek, egészségügyi alakulatok stb.) és a [[hadifogolyhadifogság|hadifoglyok]] védelmével foglalkoznak, és nem érintik a háborúban alkalmazható fegyverek kérdését, amelyeket különböző más nemzetközi szerződések szabályoznak (az 1899-es és 1907-es [[''Hágai Egyezmények]]egyezmények'', a gáz- és biológiai fegyvereket az 1925-ben elfogadott [[Genfi jegyzőkönyv]] tiltja, stb.). Az első, 1864-es, valamint a korai egyezmények [[Jean Henri Dunant]] erőfeszítéseinek eredményei, akit a háború [[Solferinói csata|Solferinói csatában]] megismert szörnyűségei motiváltak 1859-ben.